A parlamenti megújulás azonban elsősorban nem a kétharmados többségben lévő, de a szavazások nélküli ülésnapokon a teremben rendre erős kisebbségben lévő kormányoldal nevéhez kötődik, hanem a két új párthoz, a Jobbikhoz és az LMP-hez - véli Török Gábor. Miközben a Fidesz-KDNP és az MSZP egyformán a régi logika szerint látszik működni, azaz általában egy-két politikusára bízza a tétnélkülinek gondolt vitákat, a Jobbik és az LMP képviselői felkészültek, gyakran megszólalnak, azaz úgy viselkednek, mintha még hinnének a plenáris ülés jelentőségében - írja legfrissebb blogbejegyzésében az elemző.

Török Gábor szerint a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényjavaslat mai vitájában a kormányoldal részéről a fideszes L. Simon László és a kereszténydemokrata Pálffy István derekasan helytállt ugyan, ám a főszereplők egyértelműen az ellenzékből kerültek ki: a papír nélkül is hibátlanul beszélő Volner János, az egész ülés alatt izzó Pörzse Sándor, a harcos Novák Előd, a blogokból idéző Vágó Gábor és a személyes élményeiről is beszélő Kukorelly Endre. "A képviselők állandó utalásai elől Lendvai Ildikó sem menekülhetett, s bár először kikerülte a cenzori múltjára utaló felvetéseket, később hosszan beszélt rendszerváltás előtti tevékenységéről. Tanulságos és elgondolkodtató pillanatok voltak" - írja politológus.

Az elemző megjegyzi: a „coming out stílus" (ahogy a jobbikos Szilágyi György nevezte) még Wittner Máriát is becsalta a terembe, így a végére olyan vita alakulhatott ki, amelyre talán a kilencvenes évek elején volt példa a magyar parlamentben.