Hónapok óta érezhető volt, de ma talán már határozottan kimondható: Bajnai Gordon tavaly ősszel elkezdett kísérlete, amely arra irányult, hogy a volt miniszterelnök legyen a baloldali ellenzék közös kormányfő-jelöltje, elbukott - írja blogbejegyzésében Török Gábor.

A politológus szerint a tavaly október 23-án nyilvánosság elé álló Bajnai terve kezdetben az volt, hogy egy látványos offenzívával rábírja a szocialistákat arra, hogy ernyőszervezete – és persze saját maga - mögé álljanak. "A kísérlet nem volt eleve irreális: ha a formáció az MSZP-t megközelítő tartós támogatottságot tudott volna felmutatni és/vagy a szocialista párt vezetői úgy ítélték volna meg, hogy a kimaradásuk irtózatos kockázatokat jelent, Bajnai egy gyors vágtával megszerezhette volna a miniszterelnök-jelöltséget. Amikor a Medián első felmérésben a teljes népességen belül 14 százalékra mérte az akkor még csak politikai nyilatkozatokban élő formációt, Bajnai esélyei kifejezetten jónak látszottak."

Török felidézi, hogy Mesterházy Attila jó taktikai érzékkel kivárt, az adatok pedig gyorsan romlottak, így Bajnainak változtatnia kellett az eszközein: gyors roham helyett jött a pártépítés és a szövetségesek keresése. Innentől indult az "előválasztás", amelynek sem a végpontját, sem a döntő kérdését nem ismerte, nem ismeri senki. "Egy valamit azonban világosan tudni lehetett, valójában már az elejétől: Bajnai csak akkor lehet a baloldal közös miniszterelnök-jelöltje, ha nem csupán népszerűséget szerez és tábort teremt, de (akár ezek hatására) a szocialista párton belül is képes lesz változásokat elindítani. A volt kormányfőnek arra volt, arra lett volna szüksége, hogy legyenek olyanok, akik az MSZP-ben felvetik miniszterelnök-jelöltségét, akik meggyőzik a szocialista küldötteket és tulajdonképpen legyőzik Mesterházy Attilát a belső harcban."

Török Gábor szerint Bajnai ezen a téren teljes kudarcot vallott. "Mindaddig, amíg nem kényszerült az önálló pártépítésre, még volt esélye arra, hogy a szocialistákhoz is szóljon. Onnantól kezdve, hogy – jobb eszköz híján - kénytelen volt riválissá válni, valójában már a politikai érdekek is az MSZP-vel való konfrontációra ösztönözték – miközben ezzel eredeti céljától távolodott. Mára pedig a napnál is világosabb: a szocialista pártban nem lesznek olyanok, akik – Mesterházyval szemben - nyilvánosan Bajnai, azaz valójában egy rivális párt vezetője mellett érveljenek. A szocialista pártelnök megvédte a hátországát, uralja a pártját, s ha ő nem akarja, Bajnaiból nem lesz az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Márpedig, ez azért mára elég nyilvánvaló, nem akarja."

A politológus úgy véli, ettől még nem nyerték meg a csatát a szocialisták. "Csak két életképes forgatókönyv maradt: vagy Bajnaiék elfogadják a náluk lényegesen nagyobb táborral és szervezeti erővel rendelkező MSZP miniszterelnök-jelöltjét, vagy a két párt – valamilyen koordinált indulás mellett - külön állít jelöltet. Amit 2012 őszén nagyon sokan készpénznek, lefutott meccsnek vettek, hogy 2014-ben balról egyedül Bajnai Gordon áll majd Orbán Viktorral szemben, az ma szerintem már nincs a reális forgatókönyvek között" - zárja írását Török Gábor.