"Megszülettek a parlamenten kívüli ellenzék új sztárjai – írja közömbösnek biztosan nem, lelkesnek annál inkább nevezhető tudósításában az Index újságírója a tüntetésről. Árok Kornél és Kónya Péter neve mára valóban politikai jelentőséget kapott, ők ugyanis azt tudják, amit az ellenzék egyetlen vezetője sem: egy végletesen politikaellenes, minden öltönyösben csalódott világban hiteles képviselői sokaknak, akik elutasítják a kormány politikáját" - véli Török Gábor.

"Talán nem túlzás azt állítani, hogy a tüntetés és a ma megalakított Szolidaritás mozgalom sokkal veszélyesebb volt és lehet a kormány számára, mint az ellenzéki pártok eddigi összes akciója együttesen. A szakszervezetek – ahogy Kumin kolléga írja – az utcán nagyrészt valóban átvették a politikai ellenzék szerepét, ám megítélésem szerint most sokkal többről van szó, mint egy klasszikus érdekszervezeti, „a melósok jogaiért szót emelő tüntetés” (ez az idézet már Gyurcsány Ferenctől származik). Aki Árok és Kónya fellépését a hagyományos szakszervezeti logikával közelíti meg, keveset ért meg a jelenségből" - hangsúlyozza az elemző.

Mint írja, "a helyzet újdonsága kettős. Egyrészt itt nem az unalmas, érdektelen és alapvetően hiteltelen szakszervezeti vezetőket látjuk a frontvonalban, hanem olyan új arcokat, akik meglepő, váratlan és karakán lépésekre is képesek, akik a hatáskeltés frontján felveszik a versenyt a politikusokkal, ugyanakkor nem terheli őket a közutálatnak örvendő politikusi létből fakadó – és az ellenzékkel sem kivételező - hendikep. Másrészt pedig az is egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a szereplők nem akarnak belül maradni az érdekérvényesítés hagyományos keretein, nem kizárt – sőt, talán ez már több is, mint szimpla lehetőség -, hogy megérezve erejüket hamarosan a közvetlen politikai szerepvállalás irányába tájékozódhatnak."

"Természetesen nem azt állítom, hogy a Szolidaritás nyeri a 2014-es választást (azt sem, hogy egyáltalán elindulna...), de azt igen, hogy ügyes irányítással a következő évek egyik legfontosabb szereplőjévé válhat. Buktató sok van, talán felsorolni is lehetetlen, hány ponton fulladhat ki a kezdeményezés és válhat múló epizóddá, vagy valamelyik politikai párt segédcsapatává. A szervezők kezében mégis ott a legfontosabb kincs, az, amit egyelőre hiába keresnek azok az ellenzéki politikusok, akik talán nem véletlenül tartották olyan nagy számban fontosnak, hogy ott nyüzsögjenek a mai tüntetés környékén. A magyar politikát figyelők számára egyértelmű, hiszen minden kutatás megmutatja, hogy elemi erejű az igény valami újra, valami frissre és leginkább valamire, ami hitelesnek és hihetőnek látszik, amivel a már mindenkiben csalódott polgár azonosulni képes. Ez az erő a dolog logikája szerint nem nagyon jöhet sem a múltból, sem a hivatásos politikusok világából - jobb híján, sajátos szamárszerepben ők csak akkor kerülhetnek szóba, ha nem lesz senki, akire ráillik a vágyott kép" - írja legfrissebb blogbejegyzésében Török Gábor.

"Kónyára és Árokra azonban egyelőre passzol: ha nem hibázzák el, övék lehet ez a pálya" - teszi hozzá a politológus.