"Bár úgy tűnik, hogy a kormány a médiatörvény kapcsán tartja magát a „naésakkormivan" irányhoz, sorok között olvasva és háttérbeszélgetéseket folytatva nem olyan nehéz észrevenni, hogy a példátlan nemzetközi kritikák komoly hatást gyakorolnak a Fidesz több vezetőjének gondolkodására. Különösen azokra a fiatalabb, nemzetközi kitekintéssel is bíró politikusokéra, akik otthonosan mozognak a világpolitikában, akik korábban is olvastak már világlapokat, akik nem hiszik el, hogy a szocialista ármány hatására nyilatkozna elítélően a német és a francia kormány, s akiknek a személyes politikai karrierjét is jelentősen befolyásolhatja, ha az ország pária sorsra jut az Európai Unióban. De mi következik ebből?" - teszi fel a kérdést Török Gábor.

"Semmi, ami látványos. Nem lesz palotaforradalom, nem emelik fel hangosan és nyilvánosan a szavukat a kormányzati politika ellen. Lesznek - és már vannak is - közöttük olyanok, akiknél a kognitív disszonancia (redukciója) működésbe lép: elindulnak az irracionális magyarázatok irányába és magukévá teszik a világméretű magyarellenes összeesküvés elméletét. A többség azonban egyre kényelmetlenebbül érzi magát, különösen akkor, amikor az itthoni reakciókat olvassa, köztük az ismert egyszerű érveket használó baráti publicisztikákat („Schiff and Cohn"), és látja az elszabadult hajóágyúkat, amelyek a magyar jobboldal legrosszabb hagyományait hozzák vissza, és olyan irányba lökik a Fidesz politikáját, amellyel - meggyőződésem - a legtöbb mostani jobboldali döntéshozó amúgy soha nem azonosulna" - írja legfrissebb blogbejegyzésében az elemző.

"Sokan mondják, hogy ez az egész csak elterelés, hogy a Fidesz tudatosan vonja el a figyelmet ezzel a gazdaságpolitikájáról, gumicsontot ad, amin rágódni lehet. Mások szerint ez nem paraván, hanem maga a politika: a média megregulázása tudatos szándék, a tiltakozások pedig mind előre kalkulálhatók voltak. Én nagyon másképp látom. Meg vagyok győződve arról, hogy sem ördögien okos elterelési szándék, sem a politikai cenzúra bevezetésének óhaja nem mozgatta a médiatörvény íróinak és megszavazóinak kezét. A döbbenet éppen ezért őszinte és valós: a Fidesz nem hitte volna, hogy ebből ekkora „baj" lehet, hiszen nem nagyon akart mást, mint kétharmados többségével élve „alkotni", „rendet tenni" ezen a téren" - véli a politológus.

Török Gábor szerint a probléma onnantól kezdődött, amikor világossá vált, hogy a homályosan megfogalmazott pontok (elsősorban az, hogy mikor, hogyan és miért lehet büntetést kiszabni) félreérthetők és elvileg politikai célokra is használhatók. Mint írja: ha ekkor van belátás a Fideszben, komolyabb érdeksérelem nélkül módosítható lett volna a törvényjavaslat, megelőzve ezzel a nemzetközi tiltakozást, az egyre kellemetlenebb politikai klímát. "Láthatóan voltak is olyanok, akik ebbe az irányba nyomták a pártot, de hiányzott ehhez az erő és különösen a korrekciós gyakorlat. Innentől már nem volt visszaút. Ráállt arra a pályára a kormány, ahonnan már csak szakadékba zuhanni lehet, de sérülésmentesen visszafordulni nem. Voltak még pontok, ahol valamennyire lehetett volna, például a köztársasági elnök komoly szolgálatot tehetett volna a Fidesznek, ha mer önállóan gondolkozni és dönteni, de éppen a sok éves gyakorlat, az egyszerre lépés rutinja akadályozta meg, hogy a kormány kijöhessen ebből a kényelmetlenül szűk zsákutcából" - jegyzi meg az elemző.

"Továbbra is állítom, hogy mindez "csak" politikai vakság és önsorsrontó politika, nem pedig a diktatúra építésének fontos állomása - ezért is vallom, hogy a szándékokra vonatkozó külföldi bírálatok egy része valóban túlzás, félreértés vagy pánikkeltés. Ennek ellenére olyan veszteségeket szenvedett és szenved el a kormány az amúgy a fontos ügyekhez képest huszadrangú médiatörvény miatt, amelyeket egyáltalán nem kellett volna, s ezek alapvetően nehezíthetik meg a valóban lényeges célok érvényesülését. Ha a Fidesz engedi, hogy ebben a helyzetben a „szemben a világgal" heroizmusa hassa át és terelje a politikai irracionalizmus irányába a működését, akkor sorsa nem nagyon lehet más, mint a biztos bukás. Lehetetlen, hogy ez megérje" - zárja blogbejegyzését az elemző.