Török Gábor: magyar kormány ilyen éles kritikákat még nem kapott
"Ha nem is teljesen példátlan ez az össztűz az unió történetében, az kétségtelen, hogy 1990 óta magyar kormány ilyen éles kritikákat még nem kapott. Tanulságos, hogy a talán leginkább vitatott megítélésű, nemzetközileg sem mindenhol - mondjuk így - elismert Gyurcsány-kabinettel szemben hasonló, a nemzetközi diplomáciában valóban szokatlan hangot kormányzati pozícióban lévő nyugati politikus nyilvánosan soha nem engedett meg magának. Tényként kell megállapítanunk, hogy az Orbán-kormány rövid fél év alatt olyan reakciókat váltott ki a határainkon túl, amelyek finoman szólva is szokatlanok. Miközben vannak természetesen ettől a fő iránytól eltérő hangok is, a kórus meglehetősen azonos nótát zeng, s még az sem állítható, hogy összetétele kizárólag a klasszikus európai párttagoltság alapján lenne leírható. Konzervatív újságok, politikusok és kormányok is megszólaltak, akiket azért a magyar jobboldalon belül nagy bravúr lenne kommunistázni, gyurcsányozni vagy más módon személyükben hitelteleníteni" - írja legfrissebb blogbejegyzésében Török Gábor.
Az elemző szerint, amikor egy kormány kritikákat kap a határokon túlról, általában - a "félrefordítás" mindig kéznél lévő szórakoztató érvét leszámítva - két hárító-védekező mondat szokott elhangzani: (1) nem számít a véleményük, mert csak a saját jól felfogott érdekük miatt szólnak, ami nem azonos a magyar emberek érdekével, (2) nem számít a véleményük, mert nem ők élnek itt és nem ők szavaznak. "Amikor ezt hallom, mindig eszembe jut egy pár évvel ezelőtti televíziós beszélgetés, ahol arról vitatkoztunk elemző kollégámmal, hogy van-e jelentősége annak, amit a Lajtán túl gondolnak a szocialista-liberális kormányról. Én amellett érveltem, hogy a magyarok - leszámítva a minden külföldit utáló kisebbséget - az átlagosnál is fogékonyabbak a távolból érkező bírálatokra, ezért egy kormány számára kiemelten fontos a nemzetközi hitelesség és kompetencia. A választók természetesen keveset tudnak arról, pontosan mit is jelentenek a diplomácia különböző kódjelei, de elvárják politikusaiktól, hogy jó hírünket keltsék a nagyvilágban, s ha azt tapasztalják, hogy valamilyen ok miatt pária szerepbe kerülünk, azt rossz néven veszik és előbb-utóbb büntetik. Ezért is törekszik minden hazai politikus arra, hogy elsősorban itthon demonstrálja: mennyire elismert és megbecsült tagja a nemzetközi politikának. Kollégám bólogatott, majd gyorsan az aktuálpolitikára váltva hozzátette: egy kormányt igazán ez tud megölni, nem véletlen, hogy az ellenzék vezetője már most sokat tesz azért, hogy a hitelességét elvesztett szocialista miniszterelnöknél elismertebb szereplője legyen ennek a világnak" - emlékeztet a politológus.
"A megölést már akkor is túlzásnak tartottam, és alapvetően most is ezt gondolom. Nem hiszem, hogy az árat közvetlenül, azonnal, a politikus számára legfontosabban, a szavazatokban, azok villámgyors elvesztésében kellene megfizetni. Az ár azonban ettől függetlenül létezik: benne van a kihagyott lehetőségekben, a gazdasági problémákban, a forint árfolyamában, a külkapcsolataink alakulásában. Nem eszik olyan forrón a kását, valóban, nem zárnak ki az Unióból, nem veszik el az elnökséget, továbbra is lapogatják majd a kormányfő vállát a találkozókon, de ha ez így megy tovább, ha így gondolkodnak rólunk Európa meghatározó lapjai (valamint azok olvasói) és politikusai, annak az ország biztosan kárát látja - függetlenül attól, hogy pontosan és helyesen látják-e az itt történteket. Azt hiszem, itt az idő, hogy a politika rövid pihenőidejében, az ünnepek alatt kicsit mindenki gondolkodjon, akinek bármilyen köze van a magyar kormány munkájához. Igen, mindenki: az ugyanis nem mentesít a gondolkozástól, hogy csak háttérember vagyok, hogy csak a szavazógombot nyomom, hogy a döntéseket úgyis mások hozzák" - írja Török Gábor.