Az úgynevezett EPC-szerződés, amely a paksi bővítés tervezéséről és megvalósításáról szól, elvben a beruházás legfontosabb szerző­dése a magyar és az orosz fél között. Ezért is érthetetlen, hogy az általános érvényű titkosítás közepette ennek az egy kontraktusnak a minősítése július 21-i hatállyal titkosról korlátozott terjesztésűre enyhült, a nyilvánosság előli elzárás időtartama pedig harmincról tíz évre rövidült. Jávornak ez úgy tűnt fel, hogy kétszer is betekinthetett a szóban forgó iratokba – a dokumentumok titkosítása pedig a két időpont között megváltozott.

Jávor most azt ­szeretné megtudni Lázár Jánostól, hogy mi volt a változtatás oka, és hogy a lépésnek köze ­van-e ahhoz az eljáráshoz, amelyet ő kezdeményezett a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál ­(NAIH) a titkosítás felülvizsgálatára. Az ellenzéki politikus lapunknak elmondta, nem tartja kizártnak, hogy Péterfalvi Attila, a NAIH elnöke eljárt a felülvizsgálat ügyében, ám erről ugyanúgy nincs nyilvános információ, mint az eredetileg harminc évig tartó titkosítás okairól.

Első ránézésre azonban logikátlannak tűnik, hogy épp a szerződéscsomag legfajsúlyosabb elemével kezdjék az átminősítést – hacsak azt nem tekintjük logikai alapnak, hogy ez az egyetlen megállapodás a beruházás ügyében, amelynél érdemi következmények nélkül lehetett lerövidíteni a határidőt. Ugyanis az új minősítés szerint 2025-ig nem lehet betekinteni a papírokba, 2026-ra pedig elvileg elkészül az első új blokk, s utána az építésre vonatkozó titkolózásnak már nem lesz tétje.

Az EP-képviselő megjegyezte: a kormány ­titkosítási döntésének egyetlen magyarázata az volt, hogy a szellemi tulajdonnal védett, illetve a létesítmény biztonságával kapcsolatos adatokat óvni kell, most viszont épp annál a szerződésnél enyhítették jelentősen a titkosítási előírásokat, amely az összes műszaki és biztonsági információt tartalmazza. Az üzemeltetéssel, az üzemanyag-szállítással és a finanszírozással kapcsolatos papíroknál ugyanakkor ­2044–2045-ig tart a titkosság. Addigra nagyrészt a ­paksi hitelt is visszafizeti az állam (2026-ban kezdődik, és 21 évig tart a törlesztés), ­vagyis ott sem sok titkolni­való marad.

Jávor úgy véli, az igazi rejtett aknák ebben a szerződésben lehetnek: innen derülhet ki, hogy mi a terve a kormánynak a sugárzó hulladékkal, illetve hogy Oroszországnak mekkora befolyása lesz az erőmű működtetésére, a paksi áram árának meghatározására. Szintén ez a papír tartalmazhatja, hogy benne ­van-e az erőmű 12,5 milliárd ­eurósra becsült árában az áfa – amennyiben nincs, akkor akár 2-2,5 milliárd euróval is többe kerülhet a beruházás az előzetesen kalkulált összegnél.Jávor Benedek arra gyanakszik, hogy azért mérsékelték váratlanul tíz évre az egyik legfontosabb paksi szerződés titkosságát, mert vizsgálatot kezdeményzett az adatvédelmi hatóságnál az ügyben.