A felmérést és annak eredményeit ismertető Kocsis Györgyi, a Magyarországi Európa Társaság alelnöke elmondta, hogy 2012 végén a hazai pártok vezető politikusainak több mint 400 nyilatkozatát vették górcső alá, az idén pedig 600 kijelentést vizsgáltak meg.

Ezeket aztán egytől tízig terjedő skálán minősítették: a legalacsonyabb értéket a kifejezetten EU-destruktív, azaz kilépéspárti, az unió „szétrombolását” szorgalmazó álláspontoknak adták, a legmagasabbat pedig az európai egyesült államok mellett érvelők érték el. Az eredmények: 2012 végén 6,2-es értéket, „kemény pragmatikus” minősítést kapott a hazai politikai elit. Az idén viszont már csak 5,8-es értéket mértek, ami már „EU-pesszimistaként” értékelhető. Ami a két vezető pártot illeti: a folyamatosan kettős beszédet alkalmazó, EU-kritikusabb Fidesz megítélése 6-ról 5-re esett vissza, az unió fejlődését, gondjait illetően túlságosan passzívnak ítélt MSZP maradt 7-es, azaz „puha pragmatikus.”

Wéber Attila jogász, szociológus a Politikatörténeti Intézet tudományos munkatársa – az unió és a Fidesz kapcsolatát elemző előadásában – egyebek mellett arról beszélt, hogy a Fidesz, közvetlenül a csatlakozás után a mérsékeltnek nevezhető vonalhoz tartozott, aztán unióbírálóvá vált, 2006 után kifejezetten kritikus lett, 2010-ben pedig Orbán Viktor retorikájában már megjelent a menthetetlennek tartott nyugati kapitalizmus képe. Noha Wéber szerint a Fideszben gyöngült az európai értékkövetés és markánsan felerősödött az unió bírálata, azt nem lehet állítani, hogy Nyugat-ellenessé vált volna a kormánypárt.

A szakember kitért arra is, a Brüsszellel szemben hirdetett szabadságharc „többfunkciós”: egyik leghangsúlyosabb szerepe a felelősség elhárítása volt, valamint az, hogy a válságban mozgásteret adjon, lehessen kire mutogatni a rendkívüli intézkedések bevezetésekor.

Éles kritikát fogalmazott meg előadásában a „nemzet(kép)menedzselő baloldal évtizedeiről” értekező Böcskei Balázs politológus, az IDEA igazgatója. A második nagy MSZP-vereség gyászmunkájának nevezte az aktuális helyzetértékelést. Az MSZP elmúlt két évtizedével szemben hosszas felsorolással fogalmazott meg bírálatot, szerinte az MSZP – a kis ember pártjától a liberálison át az „antizöldig” – túl sok minden volt már. Böcskei ugyanakkor később megemlítette, korántsem egyszerű egyszerre européernek és baloldalinak lenni, úgy, hogy közben legyen távolság az európai technokratáktól.

Róna Dániel politológus, közgazdász a „Jobbik-jelenséget” elemezve a radikális párt és az unió kapcsolatáról szólva elmondta: 2010-ben a Jobbik szavazóinak több mint a fele támogatta az uniós tagságot, azóta viszont 37 százalékra csökkent arányuk, vagyis négy év alatt „sikerült kilépéspártivá nevelni a szavazóikat.” A szakember egy friss felmérést ismertetve ezt azzal árnyalta: míg a párt képviselői határozottan euroszkeptikusak, addig a Jobbik szavazói náluk kevésbé elutasítók.

Az unió ellentmondásos megítélése a konferencián felszólalók szerint cseppet sem meglepő, hiszen egymást érik a vitatható uniós „esetek”. Szóba került például, hogy az uniós támogatásokból épültek „szép falusi főterek”, ugyanakkor a gazdaságélénkítésre kevés jutott. Súlyos gondok akadnak – világított rá Krémer Balázs szociálpolitikus – a társadalmi mérleget tekintve is: hiába indulnak például fontos szociális programok, ha azok lejárta után a projektek gazdátlanok maradnak.