Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a 2012-es költségvetésről szóló törvény Ház előtt fekvő módosításához nyújtott be zárószavazás előtti indítványt, amely úgy szól, hogy a korábban belügyi célokra használt, értékesítésre kijelölt, állami tulajdonú ingatlanok eladásából és hasznosításából származó bevételek idén - a kormány jóváhagyásával - olyan beruházások finanszírozására fordíthatók, amelyek a büntetés-végrehajtási szervezet fogvatartotti férőhelyeinek bővítését szolgálják.

A tárcavezető magyarázatában azt írja, hogy a folyamatosan növekvő fogvatartotti létszám indokolttá teszi a büntetés-végrehajtási férőhelyek mielőbbi bővítését, mostani javaslata pedig a többletkiadás lehetőségét - a költségvetési egyenleg romlásának megakadályozása érdekében - ingatlanértékesítési bevételekhez.

A problémafelvetés érthető, mert a jobboldal szabadságvesztésre alapozott büntetőpolitikája miatt már az első Orbán-kormány idején is jelentősen nőtt a börtönnépesség száma. A fogva tartottak száma 2002-re megközelítette a 18 ezer főt, miközben a fegyintézetek befogadóképessége tíz és fél ezer volt. Vagyis: ekkor két helyen több mint három embert kellett elhelyezni.

Az MSZP-SZDSZ-koalíció más utat járt: az elzárás helyett alternatív büntetési nemeket próbáltak bevezetni, illetve a bíróságoknak nagyobb mozgásteret adtak annak érdekében, hogy a szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggeszthessék. Ugyanakkor mintegy kétezerrel bővítették a börtönök befogadóképességét is, tehát a zsúfoltság jelentősen csökkent.

Most viszont megint megfordult a trend: míg 2006-ban mindössze 14 és fél ezren ültek, tavaly már megint 17 és fél ezren voltak rács mögött. Ennek elsősorban az lehet az oka, hogy szigorították a Btk.-t, illetve a szabálysértési törvényt.

A visszaesőknél a bíróságnak többnyire börtönbüntetést kell kiszabnia – aki három, egyenként nem túl súlyosan minősülő erőszakos bűncselekményt követett el, az nem is úszhatja meg a szabadságvesztést –, de szigorúbb megítélés alá esnek a drogfogyasztók is. De könnyen rács mögé kerülhetnek például a vagyon elleni szabálysértések elkövetői is.

A bűnözés alakulása viszont a fokozott szigort nem feltétlenül alapozza meg. A KSH adatai szerint  1998-ban hatszázezer, 2002-ben 420 ezer, 2006-ban 429 ezer, 2010-ben 447 ezer bűncselekményt regisztráltak, s a trend azt mutatja, hogy ez a szám 400-450 ezer körül stagnál.

Így nehéz megmagyarázni, hogy a börtönnépesség néhány esztendő alatt miért nőhetett legalább húsz százalékkal. Ezt a súlyos bűncselekmények számának növekedése sem indokolja, mert például az emberölések száma inkább csökkenő tendenciát mutat.

Szakértők ezért állítják, hogy a Fidesz büntetőpolitikája kudarcra van ítélve, mert ha a kisebb súlyú bűncselekmények elkövetőit is rács mögé juttatják – ma már a szabálysértési értékhatárt nem meghaladó lopás fiatalkorú elkövetőjét is elzárással sújthatják –, az inkább a bűnözés növekedését okozza. Aki ugyanis már egyszer ült – vagyis kijárta a „börtönegyetemet” –, nagyobb valószínűséggel kerül ismét összeütközésbe a törvényekkel.

Az április 15-én hatályba lépő új szabálysértési kódex pedig még tovább rontja a helyzetet. A szerint mindazok elzárással lesznek büntethetők, akiket két éven belül legalább három szabálysértési eljárásban marasztalnak el. Ebben az esetben az is fogdába kerülhet, akit korábban két alkalommal valamilyen bagatell közlekedési szabálysértés – például a biztonsági öv becsatolásának elmulasztása, kézben tartott mobiltelefon használata – miatt marasztaltak el.