Aki nem tartja életszerűnek, hogy egy végzős egyetemista önként megbilincselteti magát a debreceni főpályaudvar előtt a rendőrökkel, csak azért, mert úgymond "az megalázó lett volna számára, ha csak úgy bekísérik az ottani rendőrőrsre", az megérti, miért rendelt el nyomozást az ügyben a Debreceni Nyomozó ügyészség. Márpedig a rendőrök szerint ők csakis a fiú kérésére tették rá a karperecet, ami persze ellentétes a kényszerítő eszközök alkalmazásáról szóló előírásoknak, de ebben az ügyben speciel ez már szinte mindegy is.

Az eset majd' egy hónapja történt. B. K. végzős debreceni egyetemista a pályaudvarra sietett, amikor a rendőrök – ahogy ők mondják – intézkedés alá vonták. Bár, ha B. K. nem túlozta el a dolgot, akkor ami ott és akkor lezajlott, minden volt, csak rendőri intézkedés nem. Ugyanis a szakszerű és jogszerű rendőri intézkedés a hatályos törvények és utasítások szerint a napszaknak, valamint az intézkedés alá vont személy nemének és korának megfelelő köszönéssel kezdődik, azaz a „gyere ide, köcsög”, felszólítás aligha szabályzatszerű.

B. K. ennek ellenére eleget tett a rendőri felszólításnak, átadta az iratait a járőröknek. Sérült volt a személyi igazolványa. A rendőr ezt azonnal szóvá is tette, de B. K. elővett egy igazolást, miszerint az  új okmány elkészítése kérésére megkezdődött és folyamatban van. Néhány nem túl barátságos megjegyzés kíséretében a rendőr ezt tudomásul vette. És ekkor megszólalt az egyik járőr adóvevője, s elkezdődött B. K. kálváriája.

A rendőrök jó hangulatban rádióztak valakivel, közben az egyikük mobilján telefonálni kezdett, B. K. pedig – mivel sietett volna –, egyre türelmetlenebbül várta az igazoltatás befejezését, és hogy visszakapja az iratait. Nem nagyon foglalkoztak akkor már vele a rendőrök, de még nem is adták vissza sérült személyijét és lakcímkártyáját, ezért megkérdezte, hogy sokáig tart-e még, mert menne a dolgára.

„Siet? Ne siessen! Ha el mer mozdulni innen, amíg én azt nem mondom, hogy elmehet, akkor eljárást indítok ön ellen jogszerű rendőri intézkedéssel szembeni ellenállásért”, mondta az egyik rendőr, majd folytatta, amit elkezdett. Természetesen nem B. K. igazoltatását.

Azonban B. K. csak türelmetlenkedett, ezért a rendőrök megragadták a karját és „előállították” a pályaudvari őrsre. Bár az egyetemista szerint pontosabb úgy fogalmazni: berángatták oda. Pár métert tettek meg így, majd az egyik rendőr állítása szerint B. K. kifejezett kérésére megbilincselte az igazoltatottat. Állítólag a fiatalember azért kérte a bilincselést, mert megalázónak tartotta volna, ha az ingénél fogva rángatják végig a pályaudvaron. A járőrök eszerint csak az ő kérését teljesítették.

B. K. igazoltatása délelőtt 11 óra körül kezdődött, de csak pár perccel este nyolc előtt hagyhatta el a városi kapitányság épületét. De még akkor is figyelmeztették: ha akadékoskodni mer, esetleg panaszkodni próbál valahol, azonnal megindítják ellene az eljárást a jogszerű rendőri intézkedéssel szembeni engedetlenségért.

B. K. nem ijedt meg. Feljelentette az őt órákon keresztül jogtalanul fogva tartó rendőröket. Nyári Péter ügyvéd ugyan „jogtalan fogva tartásért” kezdeményezett eljárást ellenük, az ügyészség végül – feltehetőleg a bilincseléskor keletkezett sérülések és a megalázó bánásmód miatt – bántalmazás hivatalos eljárás bűncselekmény gyanújával nyomoz. Mivel a rendőröket is megilleti az ártatlanság vélelme, a (feljelentés szerint) „köcsögöző”, rángatózó járőrök továbbra is szolgálnak is védenek.