A fideszes törvénygyár hulladéka
Az elfogadott törvényjavaslat szeptember elsejétől kétszeres terhet rótt volna a csomagolási hulladékok kibocsátóira. Egyrészt - mivel mindenféle mentességet megszüntetett - mindenképpen fizetni kell a termékdíjat, másrészt viszont teljesíteni kell a hasznosítási kötelezettséget is, ami a gyakorlatban a kibocsátott csomagolóanyag adott hányadának a visszagyűjtését és feldolgozását jelenti. Vagyis az állam egyfelől adót szed (forma szerint a képződő hulladék kezelésével kapcsolatos költségek fedezésére), másfelől a kezelésre kötelezi a piaci szereplőket, méghozzá saját költségen.
Amennyiben szeptember elsején a szabályozás valóban életbe lépett volna, az kétféle következménnyel jár: a magyar vállalkozások hulladékkezeléssel kapcsolatos terhei Európában a legmagasabbá váltak volna (jelentős versenyhátrányt okozva), a működő hasznosítási rendszer pedig összeomlott volna (hiszen a cégek nyilvánvalóan nem az adóhatóság által nyilvántartott és beszedett adón spóroltak volna, hanem a kisebb ellenállás felé menve, például a szeketálásra fordított kiadásokon).
A jogalkotók "időben" észrevették a hibát (forrásaink szerint már az elfogadás időpontjában is tudtak róla, de valamiért annyira sürgős volt a dolog, hogy a szavazással, illetve a köztársasági elnök általi aláírással sem lehetett megvárni a korrekciót). A bajt egy rapid módosítással elhárították, de magát a problémát nem orvosolták, csupán a szeptemberi határidőt tolták ki január elsejére.
A furcsa körülmények között megszületett törvénynek ugyanakkor több gyenge pontja is van. Kiterjesztően, és az európai gyakorlattól eltérően kezeli például a csomagolóeszköz fogalmát, beleértve a csomagoláshoz felhasznált anyagokat és segédanyagokat is. Ennek azért van jelentősége, mert aki mondjuk deszkát vagy szöget gyárt, annak általában fogalma sincs róla, hogy a termékét esetleg csomagoláshoz fogják felhasználni - márpedig ebben az esetben ő is a kötelezettek közé tartozik, akin a képződő hulladék visszagyűjtése számonkérhető, illetve, akin a csomagolási termékdíj behajtható (!).
Amint arról lapunkban már beszámoltunk, a törvényjavaslat egy fideszes képviselő egyéni indítványaként futott keresztül a törvényhozáson. Sebestyén László ugyanakkor a parlamenti szakbizottság előtt egyetlen szakmai, tartalmi kérdésre sem tudott válaszolni, annak ellenére, hogy a háttérből a környezetügyi államtitkárság szakértője próbált "súgni" neki. Maga a plitikus rendre arra hivatkozott, hogy a tervezeten egy éve dolgozik a szakminisztérium. Ez az érvelés azonban több ponton sántít. Egyrészt azért, mert valószínűleg nem igaz: értesüléseink szerint a hulladékos szakmai apparátusnak minimális köze van a végül a honatyák elé került szöveghez. Másrészt pedig az, hogy semmilyen racionális és legális érv nem indokolja, hogy egy kormányzati hátterű jogszabálytervezetet egyéni képviselői indítványként, a tárcaközi koordinációt és a szakmai szervezetek véleményét mellőzve tárgyaljanak.
