Tépéscsinálók
Többrendbeli csődbűncselekményben ugyancsak bűnösnek mondta ki a bíróság Riczu Gyulát, Wappler Lászlót és id. Wachsler Tamást. Letöltendő szabadságvesztésüket – Sümeghyéhez hasonlóan – kettő, három és négy év próbaidőre felfüggesztették.
Sümeghy Csaba 1997-ben, politikai pályafutása mellett, az ország egyik legnagyobb textilipari vállalkozója lett, amikor az MKB-tól jelképes, 102 forintos áron megvásárolta a békéscsabai BCB Textilművek Rt.-t. A már akkor súlyosan eladósodott cégnél 2000 elején jelentkeztek a külső szemlélő számára is látható gondok, amikor a tulajdonos nem tudott munkabért fizetni közel 600 alkalmazottjának, míg az ugyancsak tulajdonában lévő gyulai Giulio Kötőipari Rt. csődeljárást kért maga ellen. Sümeghy a két céget 2000 márciusában Riczu Gyulának adta el, aki az eljárás alatt végig strómannak és cselédnek nevezte magát. Elmondása szerint mögötte valójában Wappler László és id. Wachsler Tamás állt. A vád szerint egy titkos záradékkal kiegészített színlelt szerződés jött létre, valódi pénzmozgás nélkül.
„A megbízottak vállalják, hogy tevékenységük során a megbízónak sem anyagi, sem erkölcsi kárt nem okoznak, és tulajdonosként mind a hivatalos, mind a nem hivatalos szervek felé úgy járnak el, hogy a megbízónak ez ne okozhasson problémát.” Ez állt abban a titkos magánjogi szerződésben, amelyet 2000. március 16-án írt alá a megbízó, Sümeghy Csaba akkori fideszes országgyűlési képviselő, a kamarai átalakítások kormánybiztosa, a Magyar Iparszövetség elnöke, egyben a közelmúlt egyik legnagyobb honi textilipari vállalkozója, valamint a megbízottak, Wappler László és id. Wachsler Tamás. Éppen azon a napon született meg ez a titkos megállapodás, amikor Sümeghy – érdekes körülmények között – eladta cégeit, a teljesen eladósodott békéscsabai BCB Textilművek Rt.-t és a gyulai Giulio Rt.-t annak a Riczu Gyulának, aki akkortájt raktárosként dolgozott és semmilyen gazdasági végzettséggel nem rendelkezett, ráadásul pénze sem volt.
A magát következetesen strómannak és cselédnek nevező Riczut 2000 februárjában balatoni szomszédja, id. Wachsler Tamás (a volt vezető fideszes politikus apja) kereste meg, és aki azt ígérte, hogy havi 300 ezer forintért, egy alsóközép kategóriájú autóért és benzinpénzért cégeket kellene a nevére venni. Ez meg is történt. Anélkül hogy – a vádhatóság szerint – valódi pénzmozgás történt volna. Sőt, a részvényátruházási tárgyaláso1k egyikéről a Sümeghy-Wappler-Wachsler-trió kiküldte az új tulajdonost, Riczut. A régi és az új tulajdonos, Sümeghy és Riczu nem is beszélt egymással, utóbbi feladata arra korlátozódott, hogy kávét hozzon a valóban tárgyaló feleknek. Sümeghy vádlotti vallomásában viszont elmondta, nem tudott arról, hogy Riczu nem valódi befektető lett volna.
Sümeghy és Riczu között a kapcsot a Wappler-Wachsler-tandem jelentette, akik hivatalosan csupán Riczu tanácsadói voltak, de a részvényátruházással és cégvásárlással kapcsolatban mindent ők intéztek. Sőt, mint idéztük, titkos magánjogi szerződést is aláírtak Sümeghyvel. Ebben a fentieken kívül az is szerepelt, hogy „később ellenszolgáltatás nélkül a megbízó (Sümeghy – B. T.) tulajdonába visszaadják a céget.” Benne volt az is, hogy bármilyen, a céggel kapcsolatos döntést meghozhat Wappler és id. Wachsler, és a működés során felszabaduló pénzt 70-30 százalékos arányban megosztja Sümeghy, valamint Wappler és id. Wachsler egymással.
A békéscsabai és gyulai textilcégek elsüllyedtek, így azokat nem adhatták vissza „ellenszolgáltatás nélkül” Sümeghynek. Másrészt a reorganizációval megbízott új tulajdonosi tanácsadók munkája révén nem szabadult fel pénz a cégeknél, így nem volt mit elosztani egymás között. A később Sümeghy Csaba által a lehető legkorrektebbnek nevezett titkos szerződésből – talán nem véletlenül – kimaradt az új tulajdonosként feltüntetett Riczu. Ráadásul ez a dokumentum tulajdonosként tüntette fel a hivatalosan csupán elnöki tanácsadóként szereplő Wapplert és id. Wachslert.
Ez a páros egyébként Wappler korábbi, tanúkénti és gyanúsítotti kihallgatása szerint Budapest egykori rendőrfőkapitánya, Bodrácska János közbenjárására vette fel a kapcsolatot az akkori fideszes országgyűlési képviselővel, mert mint Bodrácska Wapplernek jelezte: Sümeghynek gondjai vannak a cégeivel. Wappler előbb csak reorganizációra gondolt, utóbb, Wappler szerint id. Wachsler közreműködésével kerekedett ebből cégvásárlás. Feltehetőleg ezért kellett mindehhez – névleg – Riczu. (Wappler évekkel ezelőtt sokat szerepelt a hírekben Szlávy Bulcsú, a Balaton egykori királya állítólagos megöléséért. Ezért a Pest Megyei Bíróság 15 éves börtönnel sújtotta, majd a Heves Megyei Bíróság felmentette. Az ügy jelenleg Fővárosi Ítélőtáblán van.)
A textiles büntetőperben a napokban hozott elsőfokú, nem jogerős ítéletet a Kecskeméti Városi Bíróság, ahova a Békés megyei bíróságok elleni elfogultság bejelentése után került az ügy tárgyalása. Kérdések sorát veti fel, hogy miért kellett tíz év ahhoz, hogy az ügyben megszülessen az elsőfokú ítélet. Tény, hogy a 30 ezer oldalas nyomozati iratra alapozó három vádirat – BCB- és Giulio-ügycsoport, valamint az ezekkel kapcsolatos ingatlanbiznisz –, s az ennek nyomán egyesített ügy tizennégy 0vádlottjából a négy legfőbb szereplőt: Riczut, Wapplert, id. Wachslert és Sümeghyt csődbűncselekményben és részben közokirat-hamisításban bűnösnek mondta ki a bíróság. Ezért felfüggesztett szabadságvesztéssel és a bűnügyi költségek egy részének megtérítésével büntette őket a bíróság. A vádhatóság súlyosbításért, míg a védelem felmentésért, valamint enyhítésért fellebbezett.
Az első látható jelek, hogy komoly gondok vannak a gyulai és a békéscsabai textilcégek körül, 2000 januárjában mutatkoztak. Ekkor a békési fürdővárosban működő Giulio Kötőipari Rt. csődeljárás megindítását kérte maga ellen, ugyanebben a hónapban nem tudtak bért fizetni a békéscsabai BCB több száz dolgozójának. Az előbbi cégben többségi tulajdona volt Sümeghynek, míg az utóbbit 1997-ben vásárolta sokáig üzleti titokként kezelt, jelképes áron a Magyar Külkereskedelmi Banktól. Utóbb kiderült, a pénzintézet 102 forintért adta el a Sümeghy által sokszor textilipari zászlóshajónak nevezett BCB-t. Aligha véletlenül ennyiért. Ugyanis – a magyar textilipar mélyrepülésével együtt – a békési megyeszékhely cégénél is radikálisan visszaesett a megrendelési állomány, míg a hitelek és a veszteségek az egekig nőttek.
A kecskeméti büntetőperben született, egymástól független könyvvizsgálói jelentések azt támasztották alá, hogy a BCB Textilművek Rt. gyakorlatilag 1997-től fizetésképtelen volt. Ekként megkérdőjelezhetőek Sümeghy Csabának csaknem négy évvel későbbi, 2001 februári, az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának békéscsabai kihelyezett ülésén elmondott szavai. Itt, az akkor még a Viharsarokban élő parlamenti képviselő kijelentette: nem érzi magát felelősnek a Körös-völgy textiliparának leépülése miatt, ugyanis, amikor eladta a gyulai és békéscsabai gyárait, akkor azok helyzete nem olyan volt, hogy azoknál felszámolási eljárást kellett volna kezdeni. Egy másik nyilatkozatában Sümeghy azzal magyarázta a 2000 januári bérkifizetés elmaradását, hogy egy hitel visszafizetési határideje „nagyon szerencsétlen határidőben járt le, másrészt az újabb hitel elbírálása késik.” (Az OTP a saját hitelezési szabályzata ellenére 1999-ben még rövid távon, százmilliókat bukva, finanszírozta a BCB-t. Igaz, 2001-ben éppen az OTP Bank Rt. fedezetelvonással kapcsolatos jelzése alapján indult meg a rendőrségi vizsgálat a békéscsabai textiles cégnél.) A BCB bedőléséért önmagát és a sajtót is felelőssé tette Sümeghy. Magát azért, mert sok közéleti munkája miatt csak heti egy napja maradt a cégekre. A sajtót pedig azért, mert a Giulio Rt. „bebukásakor” a BCB szorult helyzetéről is írt.
Mind a részvénycsere és cégvásárlás, mind a per során határozott ellentét volt megfigyelhető Sümeghy Csaba, valamint Wappler és id. Wachsler között. Ugyanis az új „tulajdonos”, Riczu tanácsadói megrökönyödéssel vették tudomásul, hogy a békéscsabai és gyulai cégek helyzete sokkal rosszabb, mint ahogyan Sümeghy azt beállította. (Wappler gyanúsítottként azt mondta, Sümeghy tájékoztatása szerint a cégátadáskor 600 milliós tartozása volt a BCB Rt.-nek, de hamar rájöttek, hogy ennek legalább a kétszerese.) Kocsó Sándor bíró indoklásában kifejtette, emiatt a fővárosi üzletemberek becsapottnak érezték magukat. Ehhez hozzátette: a cégcsoport tragikus helyzetével Sümeghy tisztában volt. A bíróság szerint a részvénycsere után nem a cégkiűrítés volt az eredeti cél. Utóbb viszont ez következett be.
A Kecskeméti Városi Bíróság elsőfokú ítéletében nagyrészt egyetértett a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal benyújtott vádiratával, egy ponton azonban nem. A vád szerint a cégek részvényátadásával, így a cégvásárlással színlelt szerződés jött létre, míg a bíróság szerint egy atipikus vagyonszerződés. Ugyanis a részvényátadás megtörtént, Wappler és id. Wachsler jogot kaptak a vagyonkezelésre. Egyben Sümeghy részéről volt valódi akarat arra, hogy megszabaduljon a cégektől, míg a másik részről arra, hogy ezeket megvegyék. A „tulajdonos” Riczu Gyula ezt kézjegyével látta el – igaz, mindvégig Wappler közreműködésével. „Volt akarat a szerződéskötésre, de volt az ügyben takarás is” – foglalta össze a történteket Kócsó Sándor bíró arra utalva, hogy rejtett, vagy nehezen bizonyítható szándékok és célok is meghúzódhattak az ügylet hátterében.
A Sümeghy által textilipari zászlóshajónak nevezett BCB-csoport 1999-es, tehát még a részvényátruházás előtti vesztesége 400 millió forint volt. Amikor – már az új tulajdonos idejében – 2000 októberében megkezdődik a cégcsoport felszámolása, akkor 1,2 milliárd forinttal tartozik a hitelezőinek és 360 millióval az ott dolgozó több száz munkásnak. Ez azt is jelenti, hogy a csődhelyzetben Wappler és id. Wachsler vezetésével megkezdett reorganizáció semmilyen eredményt nem mutatott fel. Bár a páros sok mindent megpróbált. Wappler elnöki tanácsadóként és nem tulajdonosként (!) 50 milliót tett bele a cégbe. Emellett a dolgozókat áttették a nyíregyházi székhelyű MIS Kft.-be, hogy 2000 tavaszán elkerüljék a BCB Rt. azonnali felszámolását. A Kecskeméti Városi Bíróság elsőfokú ítélete szerint az új tulajdonosnak a hitelezők egyetértésével lett volna lehetősége, hogy normális céget hozzon létre. De a hitelezőknek elment a hitelezési kedve, s a pénzintézetek mellett az adóhatóság és a közüzemi szolgáltatók is benyújtották a több száz vagy több tízmilliós számlájukat. Így a cégcsoport összeroppant.
Az már csak hab volt a tortán, hogy a Bérgarancia Alap pénzeinek nagyobb része nem érkezett meg a dolgozókhoz. Az ítélet indoklása azt is kimondja, hogy a Békéscsaba főutcáján, azaz értékes ingatlanon található BCB-épületegyüttes értékesítésekor csalárd módon olyan felszámolók is eljártak, akik sem korábban, sem azután nem végeztek ilyen munkát.
Tíz évvel ezelőtt, az ügy kipattanásakor, majd tanúként, aztán gyanúsítottként, később vádlottként, utóbb pedig a vádlottak padján Sümeghy Csaba nem értette, mi szerepe lehet neki ebben a büntetőügyben. Ártatlanságát hangoztatva felmentését kérte a most bűnösségét kimondó verdikttel szemben. Sértődötten.
