Kisebb égési sérüléseket szenvedtek a tűzoltók, amikor az új védőruházatot „emberkísérlettel” tesztelték – állítja a szakszervezet. A gyártó álláspontja szerint viszont a próba során a résztvevők nem tartották be az eligazítás során kapott utasításokat. A délpesti katasztrófavédelmi kirendeltség vezetője pedig állítja: szó sem volt „emberkísérletről”, sem feleslegesen vállalt kockázatról. A tűzkonténeres gyakorlat a kiképzés része, amikor azonban a sérülés veszélye nem zárható ki. Ha viszont a tűzoltók tényleg nem vették komolyan a játékszabályokat, az súlyos hiba.

Hetek óta nagyrészt a sajtó nyilvánossága előtt folyik a polémia az R13-as védőruha alkalmasságáról, mert abban az első kísérlet során egy tűzoltó testének több pontján elsőfokú égési sérüléseket szenvedett. A tűző napon ezt egyébként bárki átélheti, mert a bőr akár rövid idő alatt vörössé és tapintásra igen érzékennyé válhat. A teszt alanyait a szakszervezetek által kezdeményezett második próbán is ehhez hasonló sérülések érték, ami különben egy-két nap alatt gyógyul.

A külföldi szakértők szerint jó az öltözék

A védőruhát független külföldi szakértői intézet minősítette, és azt minden tekintetben megfelelőnek találta – jelentette ki kérdésünkre Zsitnyányi Attila, a Respirátor Zrt. vezérigazgatója, hozzátéve: a legmagasabb fokozatot igazoló tanúsítványt cégük honlapján közzé is tették. Az öltözéket egyébként már a minősítés megszerzése után bocsátották csapatpróbára, és az eddig beérkezett javaslatok alapján módosítják a ruhát: átszabják a gallért, és kiegészítő védelmet építenek be a vállnál, valamint a térdnél.

Minderre azért van szükség, mert a tűzoltók a beavatkozások során gyakran kényszerülnek kúszva haladni; ha felállnának, sokkal nagyobb lenne a hőterhelés, mert két méter körüli magasságban akár több száz fokkal magasabb lehet a hőmérséklet. A vállaknál pedig azért kell átalakítani az öltözetet, mert a légzőkészülék hevedere ráfeszül a testre, kiszorítva a szigetelőréteget jelentő levegőt, és ott égési sérülések keletkezhetnek. A tervezett háromezer védőruhát – amelyek összértéke mintegy hatszázmillió forint – a gyártó a kért változtatásoknak megfelelően szállítja majd.

A vezérigazgató szerint az öltözetet olyan vizsgálatok során „kikényszerített” eredmények alapján  támadják, amelyek végrehajtása során néhányan elemi szabályokat is megszegtek. Például az a tűzoltó, aki a második kísérletnél bőrpírral járó kisebb égési sérülést szenvedett, a védőöltözetet a csupasz testére vette fel, ami teljesen elfogadhatatlan.

A kísérlet egyik szervezője Jambrik Rudolf, a délpesti katasztrófavédelmi kirendeltség vezetője volt, aki több mint harminc évig dolgozott az első vonalban. Kérdésünkre ő is megerősítette: a védőruhát mindig a gyakorlóöltözetre kell felölteni, mert az egy további szigetelőréteget képez. Maga egyébként nem tudott róla, hogy a teszt egyik szereplője ezt az alapvető követelményt figyelmen kívül hagyta.

Flashover 

Zsitnyányi szerint az is felelőtlenség volt, hogy a tűzkonténerben egyedül maradt az R13-as ruhát viselő tűzoltó. Mesterségesen kiváltották ugyanis a flashover – a tűzátcsapás – jelenségét, ami akkor fordul elő, ha a hőmérséklet olyan magas, hogy a lánggal közvetlenül nem érintkező éghető anyag is hirtelen kigyullad. A teszt során faléceket vittek be a konténerbe, és azokból éghető gázok szabadultak ki, amelyek robbanásszerűen égni kezdtek, s emiatt a ma rendszeresített védőöltözetet viselő tűzoltó ruhája tüzet fogott. Ő ezért kiment, a társa viszont – a határozott utasítás ellenére, amely szerint a két kísérleti alanynak együtt kellett belépnie, s együtt kellett volna távoznia – legalább tíz másodpercre egyedül maradt odabent. Ezt videofelvétel bizonyítja.

Jambrik állítja: a gyakorlatok során a flashovert is szimulálni kell, különben a tűzoltók csak éles bevetésen találkoznának ezzel a jelenséggel. Korábban részt vett egy hasonló svédországi gyakorlaton, ahol egy tűzoltó Európa akkori legjobb öltözékében szintén égési sérüléseket szenvedett. Vagyis: ez veszélyes szakma, ahol mindig számolni kell bizonyos kockázattal. Ha viszont tényleg egyedül maradt a konténerben valaki, az újabb súlyos hiba volt.

Ese Ferenc, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének alelnöke sem vitatja, hogy a tűzoltói hivatás kockázatokkal jár. Azt viszont nem érti, miként fordulhatott elő, hogy a régi védőöltözetben a tűzoltó annak ellenére sem sérült meg, hogy a ruha a hátán lángra lobbant. Igaz, az R13-asnál jóval vastagabb viseletről van szó, ezért sokkal nehezebb és kényelmetlenebb, cserében viszont szerinte jobban szigetel, tehát nagyobb védelmet nyújt.

Azzal kapcsolatban pedig, hogy az új ruhában a tűzoltó szabálytalanul maradt egyedül a konténerben, Ese Ferenc azt hangsúlyozta: az a bizonyos tíz másodperc, amennyivel tovább bírta a hőséget, éles helyzetben emberéletet menthet. A szakszervezeti vezető ugyanakkor kijelentette, senkitől nem várható el, hogy kánikulában több rétegnyi ruhát öltsön magára a védőöltözet alá. Ezzel szemben Zsitnyányi és Jambrik is egybehangzóan kijelentette: ha a lángálló ruha alá nem vesznek fel semmit, a sérülés valószínűsége lényegesen nagyobb lesz, hiszen a tűzoltó bőre közvetlenül érintkezhet a hőnek kitett – és ezért felforrósodó – zubbonnyal. Az ugyan nem gyullad meg – tették hozzá –, az emberi szervezet viszont annál rosszabbul viseli a forróságot.

Hiába nem ég a ruha, ha a tűzoltó megfő benne

A szakszervezeti vezetőnek más kifogásai is vannak. A védőruhába a nedvességet egy irányba áteresztő anyagot kell beépíteni, ami elvezeti az izzadságot, ám szerinte ez a membrán – ami az eddig alkalmazotthoz képest csak minimális teflont tartalmaz – az új öltözetben magasabb hőmérsékleten összezsugorodik. A pára tehát nem távozhat el, ami fokozza a sérülésveszélyt. Felvetette emellett azt is, hogy a próba alatt álló ruhában a tűzoltók egy ideig nem érzékelik a veszélyt, majd hirtelen szembesülnek a forrósággal. A most rendszerben lévő viselet viszont fokozatosan melegszik át, ami Ese Ferenc szerint pontosabb jelzést ad arra, hogy meddig maradhatnak a tűz közelében.

A piacon többféle membrán kapható, és valóban más összetételű anyagot használnak – ismerte el Zsitnyányi. Azt sem vitatja, hogy magas hőmérséklet hatására az zsugorodhat, ami természetes jelenség, de amikor ez bekövetkezik, és a tűzoltó tovább maradna a lángok közelében, már nagy valószínűséggel súlyosabb égési sérüléseket szenvedne. A vezérigazgató úgy véli, életszerűtlen lenne az öltözeteket az emberi szervezet tűrőképességét jelentősen meghaladó hőterhelésre méretezni, hiszen a szövet hiába bírna ki extrém terhelést, ha a viselője megég.

Egyébként a gyártó tudatosan úgy tervezte meg a felhasznált anyagokat, hogy azok egy ideig szigeteljenek, majd amikor veszélyessé válna a ruhán belül a hőmérséklet, a tűzoltó kapjon határozott jelzést: ideje visszavonulni. A vezérigazgató ugyanakkor jelezte: tudomásul kell venni, hogy – a jelenleg használtakhoz hasonlóan – az R13 sem olyan lángbalépő védőöltözet, amelyben egy-két percig nyílt tűzben is lehet tartózkodni.

Ezzel kapcsolatban a vezérigazgató igen érzékletes hasonlattal élt. Ha a békát forró vízbe dobják, azonnal kiugrik. Ám amikor hideg vízbe teszik, és azt fokozatosan melegítik, az állat egyszerűen megfő, hiszen nem érzi a veszélyt. Hasonló jelenséget tapasztaltak a korábbi öltözetekkel is, mert nem egyszer előfordult, hogy a tűzoltó a fokozatos felmelegedésre nem megfelelően reagált, és súlyos sérüléseket szenvedett, de még infarktus is előfordult.

Az áldatlan vitának Jambrik szerint egyetlen módon lehetne véget vetni: szigorúan ellenőrzött körülmények között kellene összehasonlító tesztet végezni. Ha a tűzkonténeres gyakorlatot hasonló adottságú, szabályosan felöltözött emberekkel ismételnék meg, akik a nyílt lángtól azonos távolságban és szabályos testhelyzetben – tehát semmiképpen nem állva, mint a második próbán – ugyanannyi időt töltenek el odabent, egyértelműen kiderülne, hogy az új R13-as ruha a tűzoltót valóban kevésbé védi-e.