Tartalmi kérdésekről korai lenne beszélni, ám annyi biztos: a négy év múlva esedékes budapesti világtalálkozó már azt is szép eredményként könyvelhetné el, ha legalább részben annyi embert tudna mozgósítani, amennyit a II. világháború előtt sikerült. Akkor nem csupán a Hősök terén tartott záró szentmisén gyűlt össze félmillió ember, a kongresszushoz kapcsolódó más rendezvények is tíz- és százezreket vonzottak.

A budapesti világkongresszus sikerén felbuzdulva 1938-ban az Actio Catholica nevű szervezet hangsúlyozta: „Mindnyájan megállapíthatjuk azt a tényt, hogy a magyar katolicizmus régóta nem rendelkezett a tömegekre való hatás oly lehetőségeivel, mint ma". (Az Actio Catholicát, a világi katolikusok egyházi irányítással működő csúcsszervét XI. ­Pius pápa alapította 1922-ben, nálunk tíz évre rá alakult meg. A cikkünkben idézett dokumentum a fővárosi levéltár 1972-ben kiadott forrásgyűjteményében lelhető fel.)

A hajdani világtalálkozót Szent István király halálának 900. évfordulóján rendezték. Az Actio Catholica úgy vélte, a kongresszus és a jubileumi Szent István-év kedvező helyzetet teremt, de „serényebb munkálkodásra kényszerítenek bennünket az országszerte felburjánzó szélsőséges mozgalmak is", melyek az „egyház jogainak és Istenadta működési körének erős megszorítását hirdetik".

Irányító szerepet kell biztosítani a keresztény, nevezetesen a katolikus gondolatnak. Ezt a tételt az I. világháború végéig uralmon lévő liberalizmus még elvben sem akarta elfogadni, „ma azonban szerencsére az egész ország megegyezik abban, hogy nemzetünk keresztény, s fejlődésének keresztény alapon kell állnia" – derült ki az Actio Catholica helyzetértékeléséből.

Szent István jegyében a szervezet öt pontból álló programot dolgozott ki, első helyen a „teljes vasárnapi munkaszünet kiküzdése" szerepelt. Aztán a „magyar házasság és család" védelme, illetve Szent István szelle­mében elgondolt megújhodása következett, majd „népünk katolikus szellemű állampolgári nevelése", vagy például „népünk hitvédelmi és hitéleti megerősítése".

Az Actio Catholica eljuttatta javaslatait a katolikus püspöki karhoz, amely 1938 őszén lényegtelen változtatásokkal elfogadta a programot.