„Szeretnélek együttérzésemről biztosítani abban a helyzetben, melyet a rádiótól való elbocsátásod jelez. Véleményem szerint ez a tény a közszolgálatiság elvének durva megsértése. Munkádat nagyra értékeltem eddig is. Maradok tisztelettel: Szájer József.” A parlamenti pártok közül egyedül a Fidesz írt személyes levelet az 1994-es - választások előtti - rádiós tisztogatásokkor.

Az első médiaháború időszakából emlékezetes Csúcs-Nahlik féle közmédiás leépítés akkoriban a parlamentben is téma volt, érdekes módon akkor még a szocialisták, a liberálisok és a Fidesz is tisztogatásról beszélt.

A parlament 1994. március 7-i ülésén a napirend előtti vitában Pető Iván, az SZDSZ képviselője szégyennek nevezte az elbocsátásokat, hozzátéve, hogy „újra cenzúra van Magyarországon". Az MSZP nevében Gál Zoltán is politikai tisztogatásról beszélt, azt hangsúlyozva, hogy a történtekért a (Boross-) kormányt terheli a felelősség. Felszólította a kormányt, mint a felügyeletet ellátó állami szervet, hogy kezdeményezze a két alelnök (Csúcs László és Nahlik Gábor) felmentését. A fideszes Deutsch Tamás ekkor így fogalmazott: „a Magyar Rádióban politikai tisztogatás volt, még akkor is, ha mindenki mást mond. (…) A történtek újra csak a szekértábor-politika következményei, és most az egyik, éppen hatalmi pozícióban lévő szekértábor akarja kiseprűzni a másik szekértáborhoz tartozónak vélt újságírókat a tömegtájékoztatásból, azokat az újságírókat, akik közül sokaknak az az egyetlen bűnük, hogy az objektív és pártatlan újságírás elveihez és gyakorlatához ragaszkodtak.” Az ekkor már MIÉP-es Csurka István azzal válaszolt, hogy „a politikai tisztogatás önmagában nem jelent rosszat”. Azt mondta, hogy az elbocsátás a nemzet érdekeit szolgálta, mert „ezek az urak, akik most munkaügyi módon, jogszerűen kikerülnek a Rádióból, nagyon sokat hazudtak, nagyon sokat ártottak ennek az országnak.”

A miniszterelnök Boross Péter azt vetette az ellenzék szemére, hogy amikor elbocsátották az MTV Híradó vagy a Vasárnapi Újság vezetőjét, akkor nem tiltakoztak, és nem tűztek kék szalagot a zakójukra, mint most. Bírálta a rádiósokat a viselkedésük miatt, és hangsúlyozta, hogy a Rádióban mint közintézményben rendnek és fegyelemnek kell lennie. „Nem működhet az az intézmény – és semmi köze nincs a sajtószabadsághoz -, ahol lehet hangosan üvöltözve, a folyosón szaladgálva, némi trágárságot sem mellőzve – legalábbis a nekem adott tájékoztatás tanúsága szerint – közalkalmazotti magatartást tanúsítani.” A miniszterelnök cáfolta, hogy köze lenne a névsor összeállításához: „A kormánynak – és személyemnek mint kormányfőnek – személyi ügyben és egyes személyek kiválasztásában nem volt szerepe. Nem volt szerepe. (P. Szabó József, a közrádió adófőszerkesztője ugyanis azt nyilatkozta előzőleg, "a végleges lista csütörtökre készült el, én is csak akkor értesültem róla, amikor Csúcs László visszaérkezett a kormánnyal való tárgyalásról”.)