Szlovák, magyar – két jó barát
Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
Fischer Ádám – ezúttal a nyári napfordulóhoz időzítve – negyedik alkalommal hirdetett „össznépi karéneket" a Szabadság téri megszállási emlékműhöz. „Az, amit ez a történelemhamisító és hazug emlékmű szimbolizál, vagyis a Magyarországon egyre terjedő Horthy-nosztalgia és a korszak hivatalos rehabilitációja, nem tekinthető bocsánatos bűnnek!" – írta felhívásában.
A karmester két-két olyan európai nép (a francia és a német, valamint a szlovák és a magyar) himnuszát választotta, amely generációkon keresztül ellenségesen állt egymással szemben, ma azonban az Európai Unió tagjaiként tartósan békére lelt. Persze: azzal ő is tisztában van, hogy a magyarok és a szlovákok kapcsolatában a „tartós béke" még csak viszonylagosan létezik. Remélte, hogy a francia-német viszony mintájára ez is eljön egyszer.
A szervezők magyar és eredeti nyelven is kiosztották a himnuszok szövegét. Csaknem ezer példányt fénymásoltak. A rendezvény kezdetén Magyar Fruzsina, az egyik szervező közölte: az összes elfogyott.
Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
Az éneklésre készülődők leginkább azon izgultak, sikerül-e megbirkózniuk a szlovák nyelvvel. Fölöslegesen aggódtak: a karmester mindegyik külföldi himnuszt magyar fordításban tanította be az egybegyűlteknek. Ráadásként még az Európai Unió himnuszát, az Örömódát is előadták.
Végezetül Fischer Ádám bejelentette: Mécs Imrével petíciót indít útjára annak érdekében, hogy a szomszédos országokkal közös, egységesített történelmet tanítsanak az iskolákban. Nem lesz könnyű feladat – jegyezte meg –, de a franciák és a németek ebben a tekintetben is példát mutatnak. A karmester szerint ugyanis a múlt „szépre hazudása" vagy elhárítása tönkreteszi a jövőt.