A Páva Zsolttal kapcsolatos hírről van szó. Betiltotta Kodály Zoltán művét a pécsi Pannon Filharmonikusok igazgatója, mondván: a Fölszállott a páva a vármegyeházra kezdetű dal és az abból készült zenemű sértené Pécs polgármesterét, Páva Zsoltot. Horváth Zsolt szerint „a Páva-variációkat a közönség Páva Zsolt polgármester úr kigúnyolásának venné". Erről levélben tájékoztatta a zenekar zenei igazgatóját, Peskó Zoltánt, aki teljesen természetes módon azonnal lemondott.

A hír kapcsán nem háborodunk föl, nem dühöngünk, nem verjük kétharmados fejünket a falba, egyszerűen tudomásul vesszük, hogy a Fidesz-szellem most már a Hofi Géza-i magaslatokat ostromolja. Eszünkbe jut ugyan, hogy 1938-ban a Magyar Rádió irodalmi osztályán (Cs. Szabó László vezette) egy értekezleten az volt a téma, hogy bemutassák-e Fazekas Mihály Lúdas Matyijának hangjáték-változatát. Nos, mindenkit megnyugtatunk, nem mutatták be. Az indoklás szerint a Lúdas „rossz fényt vetne a földbirtokos uralkodó osztályra”.

Nem állítjuk ezzel azt, hogy az Úri Magyarország hülyéi ugyanazon szervilis megfontolások alapján irányították volna a kultúrpolitikát, mint a mai fidesznyikek. Épp csak jelezzük a magunk maradék eszközével (az írással), hogy a seggnyalás rendszer- és politikafüggetlen jelenség. Igazolja ezt Horváth Zsolt pécsi esete is frissen.

Apropó Lúdas. Az Állami Fidesz Televízió (ÁFT) augusztus 20-i tűzijáték-közvetítése után – melynek végén mondat közben sikerült lekeverni a bemondót – az 1949-ben készült Lúdas Matyi-filmet vetítették, ami azért is volt bizarr, mert a Nemzet Dicső Alkotmányának (NDA) ünnepén, Szent István király számtalan fideszes reinkarnációjának napközbeni ámokfutása közepette az 1949-es propagandaszempontokat (is!) felvonultató Fazekas-adaptációval álltak elő. Azok, akik az elmúlt év során fényesen igazolták, hogy amit a pécsi zenei főnök gondol, az teljesen bevett dolog Magyarországon. A 49-es Lúdas Matyiban az sem zavarta a tisztogatásba belefeledkezett tévéseket, hogy az mégiscsak a kommunista hatalomátvétel (és az alkotmány!) évében született. Amiből persze a művelt ember nem csinál ügyet, mert érti Fazekas Mihály zsenialitását, de azért tudnunk kell, hogy „az új szakasz” és az „új irány” mit jelenthetett a negyvenes évek legvégén. S hogyan értelmezték a profi filmesek a régi uralkodó osztályt megtestesítő Döbrögi és a nép radikális változást követelő, kisemmizett fiának (Matyi) szerepét. Akkor, amikor Rákosi Mátyás és Gerő Ernő tűzzel-vassal irtani kezdte nem csupán politikai ellenfeleit, de mindenkit, aki elhajlónak bizonyult. Urambocsá: minősült.

Ezt merte fölvállalni a köztévé, amelynek – hasonlóan a pécsi ’fülharmónikus’ vezetővel –sok a gondja mostanában Kodállyal. A királyi honlapra például a minap az került ki, hogy Kodály Zoltán Kékszakállú herceg vára című művét mutatják be. Akkor ezen röhögött az ország. Most meg a Páva-variáción.

Ezek után csak abban bízhatunk, hogy Kaposváron nem lesz senki, aki Szita Károly polgármesterre való tekintettel kezdeményezi a Szita, szita, péntek kezdetű magyar népdal betiltását. Ha mégis megtörténne, akkor sincs semmi baj, ahol faragnak, ott, megszoktuk, hullik a forgács.

Ha lát egy pávát...

Ui. „Semmi kifogásom nincs a Fölszállott a páva című népdalra írt variációkkal szemben, mint ahogyan az állatkertben sétálva sem veszem magamra, ha látok egy pávát – jelentette ki a Blikknek Páva. – A polgármester el nem tudta képzelni, mi vezérelhette Horváth Zsoltot.”

Mi tudjuk. A vezető odaadó szeretete.