Megdöbbent a kémbotrány főszereplőire kiszabott, szerinte megmagyarázhatatlanul enyhe ítéleten Gálszécsy András, az Antall-kormány egykori titokminisztere, aki a Magyar Nemzetnek adott interjúban fejtette ki véleményét a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa által pénteken kihirdetett elsőfokú döntésről.

„Sem a partnereknél, sem pedig egyéb szervek vonatkozásában soha életemben nem hallottam olyanról, hogy egy titkosszolgálat egy idegen állam úgynevezett szakembereit beengedje a saját hivatalába azért, hogy az apparátusa megbízhatóságát ellenőrizze” – fogalmazott Gálszécsy. Ez szerinte „Abszurdisztánon kívül sehol sem fordulhat elő”.

A volt miniszter nyilván arra utalt, hogy sajtóhírek szerint egy állítólag orosz hátterű vállalkozásra bízták annak kiderítését, hogy milyen módon szivárogtak ki információk a szolgálatoktól az akkor ellenzéki Fideszhez. Ezt a feltételezést a vádlottak ügyvédjei lapunkban határozottan cáfolták; szerintük egészen másról van szó.

Miután az ügy titkos, a részletekről semmit nem tudni, azért Gálszácsy maga is hangsúlyozta: nagyon kíváncsi lenne az ítélet indoklására. Ha viszont megvannak a kémkedés megállapításának a törvényi feltételei, és az ítélet szerint fennálltak – fogalmazott –, akkor nem érti a verdiktet.

Emlékeztetett rá, hogy 2003–2004 körül volt egy kémkedési ügy, amelynek terheltje egy honvéd tiszthelyettes volt, akit az egyik szomszédos ország hírszerzése fizetett le. Ez a személy a saját alakulatáról szolgáltatott információkat, amiért öt évnyi szabadságvesztéssel büntették. Most viszont a miniszter és a Nemzetbiztonsági Hivatal volt vezetője is megúszta két év tíz hónappal.

„Vagy igaz, hogy kémkedtek, és akkor a büntetési tétel felső határát kellett volna kiszabni velük szemben, vagy nem igaz, és akkor fel kell őket menteni, de ezért a bűncselekményért nem illik ilyen csekély büntetést kiszabni” – véli Gálszécsy András.

Értékelése szerint egyébként „ha mindez előfordult, nem kémkedéssel, hanem a büntető törvénykönyvben már nem szereplő hazaárulással állunk szemben. Aki ezt elkövette, az nem kémkedett, hanem másoknak teremtett lehetőséget arra, hogy az országuk érdekeit súlyosan sértő kémtevékenységet folytassanak”.