Mint arról korábban többször írtunk, a Pest Megyei Főügyészség kiskorú veszélyeztetése és „nevelése alatt álló 12-ik életévét be nem töltött sértett sérelmére erőszakkal elkövetett szexuális erőszak bűntettével” vádol egy nőt és egy férfit. Noha a vádhatóság „a gyerekek védelme, lelkiviláguk megóvása” miatt nem közölt részleteket, az ügyet nyilvánosságra hozó Blikk arról írt: a 8, 9 és 10 éves gyerekek válogatott borzalmakon mentek keresztül, a két fiút és a lányt saját anyja és apja éheztette, máskor rovarokkal, patkányhússal etette, verte és megerőszakolta. A hatóságok szerint a 2011 júliusában érkezett jelzés alapján a szigetszentmiklósi gyámhivatal 2012 januárjában intézkedett arról, hogy a gyerekek átmeneti nevelésbe kerüljenek.

Mivel felmerült a gyanú, hogy illetékes hatóságok, szakemberek túlságosan lassan reagáltak, a Pest megyei kormányhivatal vizsgálatot indított az ügyben. A vizsgálat nyomán azt megállapították, hogy történtek szakmai hibák, ám ezeket nem részletezték, és senkit nem vontak felelősségre. Egy héttel a vizsgálat lezárulta után azonban Navracsics Tibor, közigazgatási és igazságügyi miniszter utasítása nyomán felülvizsgálta önmagát a kormányhivatal. Néhány órával a miniszteri utasítás után pedig a gyermekek helyzetét figyelemmel kísérő családgondozót azonnali hatállyal felmentette, és fegyelmi eljárást rendelt el a Szigetszentmiklós-Tököl Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat intézményvezetőjével szemben. (Mint később kiderült, több más szakember is érintett lehetett, ám ők már nem ennél a szervezetnél dolgoznak.)

Mindezek után ért véget az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala által indított vizsgálat. Székely László ombudsman – a vizsgálat eredményeiről kiadott közleményben – azt írta: a gyermekkel kapcsolatban álló, védelmükre hivatott szervek, hatóságok ugyan már évekkel korábban elrendelték a gyermekek védelembe vételét, ám a szülői elhanyagolásukból fakadó veszélyeztetettségüket szociális munkával nem tudták megszüntetni. A biztos kitért arra is: a gyermekek szexuális bántalmazására utaló jeleket a velük naponta találkozó pedagógusok, az orvos, a védőnő és a gyermekjóléti szolgálat munkatársai soha nem észleltek, arra utaló jelzést nem kaptak. Az ilyen jellegű bántalmazás 70-90 százaléka egyébként más esetekben is rejtve marad – írta.

"A szakemberek ettől függetlenül sem ismerték fel időben, hogy ki kell emelni a családból a szigetszentmiklósi gyermekbántalmazás áldozatait. A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai között a jelzéseken kívül nem volt érdemi együttműködés, a kiemelés eljárása pedig elhúzódott, amiben közrejátszhattak a gyermekvédelmi szakszolgálat anyagi nehézségei is. Mindez sértette a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz fűződő jogát, a mindenek felett álló érdeküket szolgáló eljárás elvét, a jogbiztonságot és a tisztességes eljárás követelményét” – olvasható a közleményben.

Székely László szerint az eset rávilágít arra is, hogy a gyermekjóléti alapellátás, valamint gyermekvédelmi szakellátórendszer – feltehetőleg a tárgyi és személyi feltételek, valamint a képzések, továbbképzések hiányosságaira is visszavezethető – működési zavarai miatt nem érvényesülhet maradéktalanul a gyermeket az állam és a társadalom részéről megillető védelemhez való jog, és sérülhet a gyermek legjobb érdekeit szolgáló eljárás elve is. Mindez pedig alkalmas az állam alapjogvédelmi kötelezettsége sérelmének megállapítására – írja jelentésében az ombudsman, aki megoldásért az emberi erőforrások miniszteréhez fordult.

Az ombudsman más aspektusból is vizsgálta az ügyet. Kifogásolta, hogy a bántalmazott gyermekeket képviselő gondnok a történtek miatt indult büntetőeljárásról semmiféle értesítést nem kapott, a vádirat benyújtásáról pedig csak a sajtóból szerzett tudomást.

Székely László felhívta a figyelmet a sajtó felelősségére is. Mint írta, a történtekről beszámoló egyes tudósításokban megjelent a gyermekek vezetéknevének első betűje, a keresztnevük, a születési évük, képeken látható volt a házuk, az iskolájuk. Ezek a híradások így alkalmasak voltak az azonosításukra, mindez pedig nagymértékben nehezíti vagy lehetetlenné teszi a gyermeknek az őket ért trauma feldolgozását.