Vasárnap reggel egy fehér autó parkolt le a szentendrei Dunakorzón, az új kulturális központ épülete előtt. Az épület első emeletén, a sarokban található két szobát a városi MSZP-szervezet használja, a választás napján már a reggeli órákban bent volt a párt három aktivistája. A fehér autóból egy férfi figyelte, ahogy kinyitják az ablakot és a párkányon elhelyezett a hamutartóban elnyomják a cigarettacsikket.

– Te Zsófi, ez nem az autó, amelyikből a múltkor fényképezték az irodát? – kérdezte az idősebb nő, miközben bekapcsolta a számítógépet.

– Dehogynem – mondta a Zsófinak szólított fiatalabb nő. – Megismerem, mert úgy van körberagasztgatva nagymagyarországos matricákkal, mintha sorminta lenne rajta. Ebből szállt ki az a harmincasforma magas figura, aki megkérdezte a portástól, hogy melyik az MSZP-iroda ablaka, azután visszament az utcára és végigfényképezett mindent.

– Ne bámuld – mondta az idősebb – még azt hiszi, akarunk valamit tőle.

– Nem bámulom – húzta vissza a fejét a másik – majd később is megnézem, itt áll-e még.

Az egyedi díszítésű fehér autó jó sokáig ácsorgott ott, fél tizenkettőkor viszont már hiába keresték, eltűnt. Ha gazdája valóban a szocialisták városi irodáját figyelte, a három aktivista érkezésén kívül aligha láthatott bármit is. Délben, ottjártunkkor a telefonügyeletre beosztott idősebb nő azt mesélte éppen, a napokban, a kampánycsend lezárása előtti időszakban a lakótelepen lista alapján dobáltak be a postaládába valami szóróanyagot, ők azonban, az ismert szocialista aktivisták, nem kaptak. A férje pont akkor lépett be a lépcsőházba, megszólította a szórólapot osztó nőt, hogy nem kaphatna-e egyet ő is, mert látta, hogy az ő ládájukat kihagyták, ám a nő szó nélkül elfutott.

Megkérdezzük még, csörgött-e a telefon a pártirodán, de kiderül, hogy nem, eseménytelenül telnek az órák. Ahogyan a kampányfinis is csendesen zajlott, csak a Lehet Más a Politika aktivistái ragasztották át az MSZP plakátjait, a többiek tiszteletben tartották az egymással vetélkedő pártok hallgatólagos megállapodását, miszerint a másik reklámját nem tépjük le és nem ragasztjuk felül, mert az környezetszennyezés, a fecnikkel csak a szemét nő, azt pedig egy idegenforgalomból élő város nem engedheti meg magának. Kukorelly Endre írónak, az LMP szentendrei jelöltjének ugyan nem volt saját arcképes plakátja, a helyi aktivisták így az országos reklámot ragasztgatták Szentendrén is. Az ugyancsak a Pest megyei 11-es számú választási kerülethez tartozó Csobánkán viszont valakik képesek voltak a négy méter magas oszlop tetejére felfüggesztett MSZP-jelölt Szabó Imre környezetvédelmi miniszter arcképét sok kis Filó András képpel, a Jobbik helyi jelöltjének reklámjával átvonni.

Szentendrén egyébként két párt tartotta a kapcsolatot saját irodáján keresztül is a választókkal, az MSZP szervezete mellett a Jobbik rendelkezik saját helyiséggel, az övék a történelmi belvárosban, az önkormányzat épületétől nem messze, a Kucsera Ferenc utcában található. Az iroda nemrégiben bekerült a hírekbe is, miután a kirakatába ragasztott zsidó témájú képek és szövegek miatt egy magánszemély közösség elleni izgatás gyanújával feljelentést tett az ügyészségen, amely feljelentés-kiegészítést rendelt el az ügyben.

Vasárnap napközben a Jobbik irodáján teljes a csend, az ajtó zárva, az üveg mögött rács. – Talán valamelyikük lakásán találkoznak, vagy valamelyik étteremben – vonja meg a vállát az egyik szomszédos épületből kilépő férfi –, de az is lehet, hogy csak később nyitnak ki, végtére is kampánycsend van. A kirakatban Nemzetőr és Barikád újságok címlapjai, Vona Gábor nyilatkozatai, az ajtón keresztbe a Miatyánkra emlékeztető, ám az eredeti szöveget elferdítő felirat: „Jöjjön el a mi országunk” .

A belvárosi szavazókörök előtt egész nap nagy a jövés-menés, sokan fekete mentében, ünneplőben, hatalmas kokárdával érkeznek. Egy kosztümjén piros-fehér-zöld kitűzőt viselő asszony azt mondja, ő, a férje és a lányuk három különböző szavazókörben vannak nyilvántartva, de mindenhová közösen mennek el, mert a választás ünnep, és minden percét szeretnék kiélvezni.

Dél felé Szentendre történelmi belvárosa megtelik turistákkal, lassan benépesülnek a vendéglátók teraszai és a parkolók. A macskaköves utcákon innen is, onnan is, angol szöveg, német beszéd hallatszik, a korzón fagylaltozók az egymást érő sétahajókat bámulják a Dunán, miközben a parkolóban piros mikuláscsomagokat helyeznek el a városi a parkolóőrök. A kiemelt idegenforgalmi övezetben tudniillik vasárnap is fizetni kell, hiszen az élet nem áll meg a választások miatt, még ha a szentendrei városháza kapujára azt is írták ki: április 12-én, hétfőn a választások miatt az önkormányzat és az okmányiroda zárva tart.