A külföldi szakértők részvételével tartott rendezvényt a Friedrich Ebert Stiftung támogatta. Az alapítvány képviseletében Heinz Albert Huthmacher hangsúlyozta: németként hisz abban, hogy a szélsőjobboldal elleni harc egyet jelent a demokrácia védelmében folyó harccal, és különbözik attól a küzdelemtől, amelyet a mérsékelt pártok a hatalom megszerzése érdekében vívnak.

Jobbik demonstrációt tartott a Kossuth téren

A sikeres stratégia kidolgozásához és alkalmazásához szakítani kell a tévhitekkel – derült ki Krekó Péter előadásából, aki egyik társszerzője a Political Capital témával foglalkozó kutatási összefoglalójának. Az egyik ilyen tévhit, hogy a szélsőjobboldal erősödése szinte kizárólag a gazdasági válság következménye. A magyarázat vonzó, de téves. A szélsőséges pártok támogatottsága nem minden országban nőtt, ahol mégis, ott ennek okai sokkal inkább politikaiak és kulturálisak, mint gazdaságiak.

Más kérdés, hogy a válságtól legkeményebben sújtott Görögország az első olyan állam az EU történetében, ahol „kristálytisztán neonáci” erő került be az ország parlamentjébe. A Political Capital szerint ezzel együtt leegyszerűsítő és káros a harmincas évekéhez hasonló összeurópai fasizálódási hullámot vizionáló válság-retorika. A mostani szélsőjobb – legalábbis Nyugat- és Észak-Európában – nagyon távol került a fasizmus hagyományától.

Ugyanígy téves elképzelés az is, hogy a szélsőjobboldal a hatalomba kerülve összeomlik, vagy az, hogy a választási rendszerrel a szélsőjobb visszaszorítható. Nem állja meg a helyét az a főként Kelet-Európában jellemző felfogás sem, amely a szélsőjobboldal ellen alkotott törvényektől és az erősebb jogalkalmazói fellépéstől várja minden probléma megoldását.

Ami az ellenlépéseket illeti: a szélsőjobboldal témáit, szervezeti formáit és radikalizmusát tekintve rendkívül heterogén Európában. Eltérő az a társadalmi környezet is, amelybe beágyazódik. Éppen ezért nincs minden országban egyaránt alkalmazható sikerrecept. A Political Capital szerint ugyanakkor léteznek bizonyos általános stratégiák. Különösen Kelet-Európában fontos a demokráciaoktatás és a vitakultúra fejlesztése, amelynek hiánya fogékonyabbá teszi a közvéleményt a szélsőjobb érvrendszerére.

A szélsőjobboldal lételeme a provokáció. Számos példa mutatja, hogy a szélsőséges erőkkel szembeni hiszterizálás és a stigmatizálás visszaüthet, növelheti ezeknek a szerveződéseknek a jelentőségét és erejét. Nézeteik nevetségessé tétele sokkal hatékonyabb stratégia lehet. (A dagályos, túlzásokon alapuló, egyoldalú szélsőjobbos ideológia erre jó lehetőséget ad.) A Political Capital javasolja továbbá, hogy a „választóktól sokszor valóban elidegenedett, megcsontosodott szerkezetű” pártok építsenek intenzívebb kapcsolatokat az emberekkel, és tegyenek többet a fiatalok, az első szavazók megnyeréséért. 

A konferencián végül eljutottunk oda, amit a Political Capital elemzése így fogalmazott meg: bár ez a leglátványosabb trend, a legnagyobb politikai jelentősége nem a szélsőjobboldali pártok felemelkedésének van. Sokkal inkább annak a folyamatnak, ahogy az erősödő kisebbség-, politika- és EU-ellenes közhangulatot a mérsékelt politikai erők igyekeznek meglovagolni saját pozíciójuk védelmében.

Bozóki András politológus (volt miniszter) is erről beszélt. Magyarországon a fő gond szerinte nem a szélsőjobboldal korábbi években tapasztalt, egyébként tényleg látványos előretörése. Hanem az, hogy nem látni a választóvonalat a mérsékelt és a szélsőséges jobboldal, a Fidesz és a Jobbik között. Bozóki állította: a két erő kulturális értelemben összeért.