Szélkakasként viszonyulnak a pártok a választási rendszerhez
Kinek az érdeke? - ezzel a címmel írt korábban visszatekintő elemzést Áder János – jelenleg fideszes EP-képviselő – a rendszerváltás idején megalkotott választási rendszer kialakításának folyamatáról. A napokban ismét Áder János ismertette a Fidesz-elnökségének elképzelését a 2014-től várhatóan használatos új választási rendszer kereteiről. A Fidesz mostani elképzelése tulajdonképpen köszönőviszonyban sincs korábbi álláspontjaival, de igaz ez a többi pártra is, amelyek szintén aktuális érdekeiknek és támogatottságuknak megfelelően viszonyultak a szisztémákhoz.
A rendszerváltáskor a Fidesz az 1947-es választási rendszert alapul véve tisztán listás választásokat szorgalmazott, az SZDSZ egy 350 fős parlamentet, országos listával korrigált egyéni kerületi rendszert szeretett volna. Az akkori Fidesz végül besorakozott az SZDSZ mögé és elfogadta a „történelmi pártok nosztalgiára épülő győzelmének veszélyeiről” szóló érvelést és támogatta a mandátumok felének egyéni körzetekben, másik felének listán való kiosztását.
Érdekesség, hogy a tárgyalások során egy ponton az ellenzékiek (köztük a Fidesz is) vállalhatatlannak nevezte, hogy az MSZMP jelentősen felemelte az induláshoz szükséges ajánlások számát; épp a kisebb pártok indulásának ellehetetlenítése miatt. Most többek között ugyanezért vitatják a mostani Fidesz mostani választási csomagját.
Az alkotmányhoz hasonlóan a választási rendszert is átmenetinek gondoló rendszerváltó politikai elit húsz éve nem tudta vagy nem akarta megváltoztatni a választási rendszert. Próbálkozások azért voltak. A mai viszonyokat illetően beszédes, hogy 1992-ben a KDNP még azt képviselte, hogy legyen a rendszer arányosabb, mert listán több voksot tudnak szerezni a kisebb pártok. Az MSZP '94-es győzelme után ismét terítéken volt a szisztéma reformja, a szocialisták akkor az egyfordulós rendszer mellett érveltek, a KDNP viszont a kétfordulós rendszer mellett kardoskodott. Most éppen fordítva.
Az első Orbán-kormány idején a Fidesz már beadott egy módosító indítványt az Országgyűlés létszámának 220 főre csökkentéséről, az MSZP és az SZDSZ azonban csak elviekben értett egyet a módosítással, szerintük a részletek nem voltak eléggé kidolgozva. Érdekesség, hogy az Orbán-kormány akkori igazságügyi államtitkára, Somogyvári István (aki egyébként később Petrétei József minisztersége alatt egy új alkotmány előkészítésének miniszteri biztosa lett) a Népszabadságnak annak idején úgy nyilatkozott: legfeljebb 130-140 egyéni körzetre lehet lecsökkenteni a rendszert ahhoz, hogy ne legyenek aránytalanul nagyok a körzetek. Ehhez képest a Fidesz mostani, új elképzelése alig közel 100 egyéni körzetről szól.
1999-ben az azóta alkotmánybírónak kinevezett kisgazda képviselő Pokol Béla a választási reformot előkészítő bizottság vezetőjeként egyfordulós rendszert javasolt, és helyet biztosított volna a T. Házban tizenhárom kisebbségi képviselőnek azzal a feltétellel, hogy a kormány megbuktatása és költségvetési kérdések esetén nem szavazhatnak. A Fidesz ekkor egy 276 fős parlamenti modellt szorgalmazott, egyéni körzetekkel és egy országos listával, ráadásul jelenkori elképzelésükkel szemben két fordulóval. Sőt, a Fidesz vezetői akkor úgy nyilatkoztak: épp a kétfordulós modell az, amely nagyobb legitimitást biztosít az Országgyűlésnek.
Érdekesség, hogy ekkoriban viszont az MSZP-sek érveltek az egyfordulós modell mellett, mondván a kétfordulós torzít és drága. A szocialisták ebben az időben a német szisztémát ajánlották bevezetésre, amely az egyéniben elnyert mandátumok számával csökkenti a listás eredményt, így arányosítva a képviseletet. Ezt a modellt most a Jobbik frakciója szorgalmazza.
Medgyessy Péter is felvetette egyik országértékelőjében a parlament 250 főre való csökkentését, de az SZDSZ-szel való tárgyalásokon a szocialisták már 290 fős modellt vázoltak. A Fidesz távol maradt, legfőbb indoka az volt: egyfordulós rendszerről nem tárgyal, mert a „kétfordulós rendszer fontos demokratikus elem”.
Sőt, ekkor még az országos listát is csak kompenzációval tudták elfogadni, a legújabb javaslatukban viszont ez nem szerepel. Megegyezés ekkor sem született. Az MSZP 2006-ban újabb csomagot adott be, ebben 298 fős országgyűlést ajánlott: felét egyéni körzetből, másik felét listáról. Az akkori ellenzék ezt sem támogatta.
A szocialista fordulat 2009-ben történt, a kormány ekkor 199 mandátum elosztását javasolta tisztán listás rendszerben: 176-ot megyei, 23-at kompenzációs lista alapján. A 2010-es választási kampányban a többi párt is beszállt a marketingakcióba: az SZDSZ és az MDF közös csomagot készített, amely három alternatív modellt is vázolt, az egyetlen közös pont a 200 fős létszám volt.
Szintén a kampány részének tekinthető, hogy 2010 májusában az MSZP és a Fidesz is ugyanazon a napon nyújtott be választási reformjavaslatot; ezek azóta sem kerültek a T. Ház elé. A szocialisták ismét benyújtották a 2009-es csomagot, a Fidesz pedig ezúttal egy 198 főre szóló indítványt. Utóbbiban 90 egyéni és 78 országos listás mandátumot osztottak volna, de a töredékszavazatokkal is számoltak még: 30 fő kompenzációval kerülhetett volna be a T. Házba. Hogy ez utóbbiból – holott a hivatkozott előterjesztés egyik jegyzője Kósa Lajos alelnök - a Fidesz elnöksége miért lépett vissza, nem tudni.
