Szegény Magyarország! Szegény magyarok!
Sokan megírták már, hogy miképpen bontotta le a Fidesz a demokrácia intézményeit, a fékek és ellensúlyok rendszerét: pártkatonák az Alkotmánybíróságon, az Állami Számvevőszéknél, az ügyészségen, a Sándor Palotában; médiatörvény, új alkotmány… Nem is sorolom! Cikkem arról szól, hogy a demokráciának, a szabadságjogok gyakorlásának nemcsak jogi, de társadalmi alapjait is felszámolják.
Egy késő-hűbéri társadalom létrehozatala a ki nem mondott cél, melyben mindenki személyes függőségi viszonyban áll a hatalmon lévőkkel, a kegyurakkal. Ezt a tervet két lépésben hajtják végre: egyrészt végképp darabjaira szaggatják a magyar társadalom évtizedek óta feslő szövedékét, felszámolják a mégoly csökevényes jóléti államot, felszámolják az autonóm közösségeket, másrészt új viszonyrendszert hoznak létre, a függések rendszerét.
A rombolással kezdik. Folytatják, s tökélyre fejlesztik, amit az előző kormányok csináltak: egyre csak vonják ki a pénzt a jóléti rendszerekből, a közszolgáltatásokból. A különbség az, hogy a szocialisták eközben egyre több hatáskört adtak át az önkormányzatoknak, és a helyi közösségek önrendelkezésének elvét nem vitatták, míg a Fidesz egyszerre vonja el a hatáskört és a pénzt. A kivéreztetett önkormányzatok ájultan hullanak a hatalom ölébe.
Ha a király nevezi ki az iskolaigazgatót, megteremthető a tróntól a palatábláig terjedő hűbéri lánc. Így nyeri el értelmét a „tanári tekintély helyreállításának” szólama is. A tekintély itt a ráció tagadása. Hoffmann Rózsa vonzódása a szóbeli felvételihez ugyanennek a filozófiának a része: a modernitás anonimitásából kilépő diákot mint személyt, mint anyja-apja gyerekét, mint hűséges vagy lázadni kész alattvalót felvételizteti a Bizottság.
Ahhoz, hogy a központosítást végre lehessen hajtani, meg kell törni az autonóm szülői közösségek, a másként gondolkozók ellenállását, példát kell statuálni: ez történt a kaposvári Toldi és a budapesti Janikovszky iskolával. De ez nem elég. Az autonóm személyiségeket és intézményeket egzisztenciális bizonytalanságban kell tartani. A hátrányos helyzetű gyerekeknek művészeti oktatást és a felemelkedés esélyét biztosító alapítványi iskolák tucatjait alázta meg a kormányzat azzal, hogy a szeptemberi iskolakezdésig bizonytalanságban hagyta őket: megkötik–e velük a közoktatási megállapodást. Végül decemberig kaptak haladékot, tehát a tanév, sőt a félév közepén derül majd ki: hogyan tovább. A civil fenntartású szociális intézményeket is a támogatási szerződések lebegtetésével tartják sakkban. Szerzett jogaidat is megvonhatják: ha nem mondasz le nyugdíj-megtakarításaidról, elveszik tőled az állami nyugdíjat.
Hanyatt-homlok menekülnek az orvosok az országból, nyomukban a szakápolók. Még GDP-arányosan is keveset költöttünk egészségügyre, már az előző kormányok alatt is. Ezt az arányt a Fidesz még tovább csökkentette. Ebben a politikai kontextusban jó szándékú, ártalmatlan ötletnek tűnt, mégis, vállaltan a feudalizmus egyik intézményének helyreállítását célozta a rezidenseknek kínált ösztöndíj, melyet csak a röghöz kötést önként elfogadók vehetnek igénybe. Aki vállalja, hogy nem költözik el az országból, még az ösztöndíj lejárta után sem, hosszú évekig, az kap pénzt, aki nem: az nem. Ha lemondasz szabadságodról: a Kormány gondoskodik rólad.
Miután a röghöz kötés ötlete kudarcba fulladt - a felkínált helyek negyedére pályáztak csupán (él még a szabadság szelleme!)-, Hoffmann Rózsa bejelentette, hogy a felsőoktatásban is alkalmazni fogják a rezidenseknél be nem vált módszert: az lesz jogosult államilag finanszírozott férőhelyre, aki elfogadja a röghöz kötést. Itt élned, halnod kell! Aki nem kér ebből, aki dacos: hadd menjen! A potenciális lázadók elűzése a Kádár-rendszerből ismert, „jól bevált” megoldás. Az ellenzékieket nem érdemes kiirtani; elég száműzni őket.
Az egészségügyben ugyanaz a forráskivonás folytatódik, mint amit a szocialisták elkezdtek, de sok jel utal rá, hogy az állami egészségügyet a Fidesz egyszerűen magára hagyta. Újraindították az állami vezetők külön orvosi ellátását, a pécsi egyetemi klinikán pedig a volumenkorlátozás (TVK) miatt keletkezett rést úgy próbálják betölteni, hogy a tehetősebb, fizetős betegek saját költségükön lekerülhetnek a várólistákról is. Ezzel a közpénzből finanszírozott ellátáshoz való egyenlő hozzáférés nem csak de facto, hanem de jure is megszűnik. Alig-alig tűnt fel az alkotmányozás zűrzavarában: a hatályos alkotmányhoz képest az új alaptörvény szerint már nem az orvosi ellátást, csak annak megszervezését vállalja az állam! Ebből is egyenesen következik az egyetemes egészségügyi ellátás megszűnésének lehetősége. S ha mégis ellátnak, az ezentúl nem jog, hanem kegy.
Pedig akadna forrás. Az egykulcsos adó, most már tudjuk, és Orbán Viktor is tudván tudja, mert Fidesz-közeli közgazdászok magyarázták el neki: sem a fogyasztást, sem a gazdasági növekedést, sem foglalkoztatást nem élénkítette. Viszont a jóléti rendszerekre, közszolgáltatásokra költhető összeget csökkentette százmilliárdokkal. Ha ezt az adórendszert fenntartják, akkor tudatosan választják a jómódúaknak nyújtott adókedvezményeket a jóléti állam maradékának megőrzése helyett; a kegyúri társadalmat a szociális jogok helyett.
Az önkormányzatok sajnos eddig is sokfelé pasáskodtak: kinek adtak segélyt, kinek nem, kinek adtak közmunkát, kinek nem. A Fidesz a helyi hatalom önkényét is törvény rangjára emelte azzal, hogy szigorította a korábbi szociális ellátás (RÁT) helyébe lépő bérpótló juttatás (BPJ) jogosultsági feltételeit: sok egyéb szigorítás mellett a helyi önkormányzatok rendeletben ezentúl olyan feltételeket is szabhatnak, mint például a „lakókörnyezet rendben tartása”. Hogy ez mit is jelent: az önkormányzat illetékesei eldöntik. Viseld jól magad; küzdj, és bízva bízzál, hogy magaviseleted elnyeri méltó jutalmát; boldogságod végtelen: megkapod a munkanélküli segélyt. De csak 3 hónapig.
Jogaid már nincsenek. Patrónusod, ha úgy látja jónak: kegyet gyakorol. Tiszteletteljes kérelmeddel a nagyméltóságú főispánhoz fordulhatsz (vagyis a megyei kormányhivatal vezetőjéhez, aki egy fideszes képviselő).
A feudalizmusban működött céhek, hivatásrendek modern formája a korporáció és a premodern vállalat, mely a dolgozók munkavégzésen kívüli tevékenységét, privátszféráját is ellenőrzése alatt tartja bizonyos mértékig. Ez vár ránk. Jelzésértékű, hogy az új munka törvénykönyve alapján már az is ok lehet egy munkavállaló kirúgására, ha a kocsmában szidta a főnökét. Az emellett tervezett változások: a munkáltató rendelkezik a beosztott szabadságának nagy része fölött, a fizetett szabadság az életkorral az eddiginél kevésbé nő, az elbocsátás könnyebbé válik, miközben a szakszervezetek jogait korlátozzák: mind-mind egy irányba hatnak: gürcölj, légy lojális, különben véged! S valóban, nemcsak a munkádat veszted el: a semmibe hullsz; vagy eheted a közmunkások kegyelemkenyerét. A szabadság: veszély.
De mondjuk ki azt is, a rombolás közvetlenül is szolgálhatja a hatalomközeli oligarchák, vagy a hatalmon lévők üzleti érdekeit. A zöldhatóságok ellehetetlenítése például Orbán Győző bányatulajdonosét. Óvatosan fogalmazva: felmerült a gyanú, hogy a hatóság indokolatlan engedékenysége miatt a tőzegbányászatot végző cégek – köztük az Orbán-család érdekeltségébe tartozó vállalkozások – jogellenes engedélyek alapján dolgoznak. A zöldhatóságok költségvetését idén drasztikusan lecsökkentették, nemigen lesz többé lehetőségük az efféle gyanúk kivizsgálására.
A munkaügyi főfelügyelet 2008-2009-ben – összesen három alkalommal – húszmillió forint bírságot szabott ki a Keikanra, amely alvállalkozóként dolgozott a Demján Sándor érdekeltségeit védő Bank Biztonság Bizalom Zrt.-nél. Hasonló kellemetlenségektől a jövőben nem kell tartania a nagyvállalkozónak: az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség tavaly 5,8 milliárd forintos támogatása idén 1,5 milliárdra csökkent. A munkaadói szervezetek háborítatlanul lobbizhatnak a közkiadások további lefaragásáért, a tankötelezettség leszállításáért, a nagyvállalatoknak 3-évig ingyenmunkaerőt biztosító, amúgy bérrabszolgákat és munkanélkülieket termelő duális szakképzésért. A független ellenőrző szervekre általában is igaz, a zöldombudsmantól az ÁSZ-ig, hogy vagy megszűntek, vagy vazallussá lettek.
Nagy kérdés, hogy ha a Fidesz mindenkit magára haragít, hogyan reméli megnyerni a 2014-es választásokat. Egyrészt persze hatalmi eszközökkel (új választójogi törvény, lojális OVB, AB stb.). Másrészt az adórendszerrel; egyébként itt számolták el magukat: az egykulcsos adónak az alsó középosztály is a kárvallottja, nemcsak a kiskeresetűek (a horni „kisemberek”). Ha őket mégsem sikerül rabigába hajtani: ők fognak lázadni. Ám az atomjaira hullott, megfélemlített, s feudális függésbe taszított tömeg passzív, míg a potenciális felforgatók: önkéntes száműzetésbe vonultak. Ezért is volt fontos a sztrájkjog korlátozása és a civil társadalom szétverése. Sokan rosszízű tréfának gondolták, de nem: a Nemzeti Civil Alapot ezentúl Nemzeti Együttműködési Alapnak fogják hívni. A Király meztelen; de már fel sem tűnik. A Fidesz a legjobb úton halad, hogy a demokrácia jogi-intézményi alapjai mellett annak társadalmi alapjait is felszámolja.
Szegény Magyarország! Szegény magyarok!
A szerző az LMP-frakció oktatáspolitikai tanácsadója