K. Lajos és társai 2004-et követően pár év alatt 42, nagyobb részt személyi sérüléssel végződött közlekedési balesetet rendeztek meg Budapest elhagyatott részein. K. olcsó kisautókat vásárolt a kamukarambolokhoz, olykor törött, sérült járműveket, amelyekkel társai az előre megbeszélt gyér forgalmú helyeken falnak, fának, oszlopnak rohantak, olykor egymással karamboloztak. Persze mindezeket kellő körültekintéssel és olyan alacsony sebességgel tették, hogy még véletlen se sérülhessen meg senki. (Ennek ellenére néhányszor megtörtént, hogy véletlenül arra járt egy rendőrjárőr, vagy valaki a baleset láttán K. Lajosék akarata ellenére betelefonált a rendőrségre.)

Azt, hogy ezek után mégis voltak jó néhányan, akik többmilliós, sőt több tízmilliós baleseti kártérítésre is jogot formálhattak, és az ügyben érintett biztosítók "alapos vizsgálat után" fizettek is nekik, a bűnszövetségben K. Lajossal együttműködő orvosoknak, illetve az általuk kiállított ambuláns lapoknak és igazolásoknak köszönhető. Egyik-másik álkarambol „sérültjénél” ugyanis a derék doktorok 20-30 százalékos munkaképesség-csökkenést is képesek voltak kimutatni. A balesetekben megsérültek maradandó egészségkárosodása mellett persze az autókban keletkezett, K. Lajos és a vele együttműködő K.-né P. Ildikó baleseti kárügyintéző által alaposan feltupírozott károkat is kifizettették a biztosítókkal.

A Nemzeti Nyomozó Iroda gazdaságvédelmi főosztályának most befejezett nyomozása szerint a 42 megrendezett balesettel összefüggésben 80 magánszemély kárigényére, „személyi sérüléseikre” valamivel több, mint 370 millió forintot, a járművekben keletkezett károk után pedig további 51 és fél millió forintot fizettek ki a biztosítók. További, összességében közel 150 milliós kárigényt a csalás gyanújával megindított rendőrségi nyomozásra hivatkozva nem teljesítettek.

K. Lajos strómanjai esetenként 100 és 400 ezer forint közötti összeget kaptak a baleseti szerepjátékért, bár olyan is volt, aki az ígéret ellenére végül egy fillérhez sem jutott. A biztosítók a kártérítési összegeket a sérültek és károsultak számlájára utalta, amelyeket persze szintén K. nyitott a számukra, s amikor a pénz megérkezett, el is kísérte „segítőit” felvenni a pénzt, amelyből előzőleg K.-né P. Ildikó leemelte az őt megillető jutalékot.

A rendőrség a többéves nyomozás alatt 112 gyanúsítottat hallgatott ki. K. Lajos nem volt köztük, ő még időben lelépett, ezért jelenleg is nemzetközi elfogatóparancs van érvényben ellene. (Két közreműködővel szemben időközben bekövetkezett haláluk miatt még a meggyanúsításuk előtt megszüntették az eljárást.

A nyomozás során megfogalmazódott a gyanú, hogy az egyes baleseteknél helyszínelő rendőrök is érintettek lehetnek az ügyben (személyi sérüléses baleseteknél kötelező rendőrt hívni). Az NNI továbbította is a rendőrökkel szembeni nyomozás lefolytatására jogosult ügyészségi nyomozóhivatalnak az iratokat, ám egy évvel később azzal a megjegyzéssel kapták vissza azokat, hogy az ügyészségi nyomozók álláspontja szerint az ügyben a rendőrök büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg.