"A Népszabadság online 'Fidesz 2.0 – Ilyen MSZP-t akar Gyurcsány Ferenc' című cikkében a következőt írja: 'A tömörülés első, az alapszabályváltoztatásokkal kapcsolatos dokumentuma még egy vállaltan nem egységes „tervezet” volt, amelyet tavaly decemberben készítettek el. Ebben többek között egy felülről szerveződő pártvezetői struktúra szerepel: a pártelnököt és annak programját egy aktusban fogadják el, az országos elnökség leendő tagjainak pedig még a rájuk való voksolás előtt, előre kellene nyilatkozniuk, hogy melyik pártelnök-jelöltet támogatják. A területi szinteken induló vezető-jelölteknek pedig megválasztásuk előtt rögzíteniük kellene, hogy miként tervezik az új elnök programjának „végrehajtását és végrehajtatását”. Az irat kiköti, hogy „választókerületi posztra csak olyan jelölt pályázhat, aki vállalja, hogy az országos vezetés programjának választókerületre eső végrehajtását vállalja”. Sőt, ha ez utóbbi nem teljesül, a DKP elképzelése szerint a választókerületben soron kívüli tisztújítást rendelhetnek el. Sarkosan lefordítva, aki nem az elnökhöz hű elnökség elképzeléseit hajtja végre, feloszlatható.'

Nos, ez a fogalmazás már érthetően óvatosabb, mint az egy nappal korábbi, amikor a lap még arról írt, hogy Gyurcsány elbukja a pártszavazást. Mára már világosan látható, hogy a vártnál jóval nagyobb erő jelent meg a Demokratikus Koalíció mögött, még az sem kizárt, hogy a szavazás pártjogilag is érvényes lesz – de ha mégsem lesz az, akkor is csak párszáz „igen” fog hiányozni hozzá, vagyis az érvénytelenség csak a pártszavazás mesterségesen előállított körülményeinek (június végi szavazási időpont, mozgóurna megtiltása, stb.) lesz köszönhető. Ez azonban nem is annyira fontos, mint a politikai üzenet, az tudniillik, hogy az aktív MSZP-tagok nyilvánvalóan nagy többsége a vezetés álláspontjával szembehelyezkedve elment szavazni, és döntő többségük a változásra voksolt.

Ezért aztán mára új irányból jön a kritika. Újra előkerül az MSZP vezetésének régi lemeze, azt sugallva, hogy igenis, Gyurcsány tényleg vezérelvű, hovatovább Fidesz-szerű pártot akar.

Súlyos vádnak számít ez az MSZP háza táján, lássuk tehát, mivel bizonyítja állítását a nol! Azzal, hogy egy korábbi alapszabály tervezetünkben azt javasoltuk, hogy a párt elnökét és programját egy lépésben válasszuk meg illetve fogadjuk el. Ez egyébként a miniszterelnök parlamenti megválasztásának Alkotmányban rögzített módja. Kérdem én: nem ez-e az annyira kívánt pártegység megteremtésének legjobb módja? Nem az-e a biztosíték az egységes politika megteremtésére, hogy nem csak személyről, hanem politikáról is döntünk? Nem az-e a természetes, hogy ha a kongresszus dönt a hivatalos politikai irányvonalról, akkor annak képviselete az egész szervezet és valamennyi vezető kötelessége? Súlyos tévedés azt állítani, hogy „aki nem az elnökhöz hű elnökség elképzeléseit hajtja végre, feloszlatható”, hiszen a kongresszusi döntéssel nem az elnöknek van politikája, hanem a pártnak.

A mai vezetés – szerintem helyesen – pártegységet szorgalmaz, ám az annak megteremtéséhez vezető szervezeti, közös-döntési eljárásokra azt mondja, hogy azok vezérelvű pártot eredményeznek. Ez aligha konzekvens álláspont. Ma a vezetők személyes küzdelmet folytatnak egymással. A képviselt politikai iránytól függetlenül, a küldöttek között megkötött megállapodás alapján dől el, lesz-e valakiből vezető vagy sem. Nem tisztességesebb, ha mindenkinek világossá kell tennie politikai szándékait is? De hadd tegyem hozzá, amikor Mesterházy Attila arról beszél, hogy a jövőben minden vezetői posztra pályázatot kelljen majd benyújtani, az nem valami ahhoz hasonlót jelent, mint amit mi mondunk? Föltéve persze, hogy a pályázatok nem csak olyasmikről szólnak majd, hogy „hatékonyabbá tesszük a kommunikációt”, vagy „szorosabbra fűzzük a kapcsolatot a tagsággal”.

Mert bár ezek valóban fontosak, de van, ami ennél is fontosabb. Az például, hogy a jelölt mit gondol az alkotmány átalakításának szükségességéről, a munkahelyteremtés módjáról, a költségvetés politikáról, az adókról, az egészségügy átalakításról, az oktatásról. Badarság lenne ugyanis azt hinni, hogy ezekről mindenki egyformán gondolkodik a baloldalon. A veszély inkább az, hogy sok vezető ezekről konkrétan nem gondol semmit.

„Úgy tudjuk, az MSZP pártközpontjában nyilatkozatstopot hirdettek a szombati választmányi ülésig a pártszavazással, illetve annak eredményével kapcsolatban.” – zárul a cikk. Nos, az MSZP vezetése természetesen utasíthatja a pártközpont munkatársait, hogy ne nyilatkozzanak, úgy tűnik azonban, azt is meg akarja akadályozni, hogy a Demokratikus Koalíció platform képviselői kommentálják a pártszavazás eddig megismert fejleményeit. A mai Alapszabály szerint viszont ehhez a vezetésnek nincs joga.

Ki is akar itt vezérelvű pártot?

Szabó Zoltán, a Demokratikus Koalíció Platform országos elnökségének tagja