Nemzeti Országgyűlési Képviselői Kártyát vezetne be Szabó Tímea, az Együtt-PM társelnöke. A politikus pár napja törvényjavaslatot nyújtott be, amely szerint a képviselői tiszteletdíjat ilyen kártyára utalnák, és a pénzt arról „csak fogyasztásra kész ételre, gyógyszerekre, mosó- és tisztítószerekre, továbbá a képviselő gyermekeinek iskolakezdését segítő cikkekre, így taneszközökre, gyermekruházati termékekre és tankönyvekre”, s kizárólag a tízezernél kisebb települések kisvállalkozóinak üzleteiben költhetnék el. Aki pedig a fizetését a meghatározott célokra nem használná fel, az a maradékot köteles lenne egy általa megjelölt közhasznú szervezet rendelkezésére bocsátani. A kormány tagjai és az államtitkárok ugyanakkor Nemzeti Kormányzati Képviselői Kártyát kapnának, akik az odautalt illetményüket hasonló feltételekkel használhatnák fel.

Szabó Tímea a javaslatát azzal indokolja, hogy „a politikusbűnözés egyre súlyosabb méreteket ölt Magyarországon”, és a korrupció növekedéséhez az is hozzájárul, hogy „nem tudjuk nyomon követni, hogy az országgyűlési képviselők, a miniszterelnök, a miniszterek és az államtitkárok mire költik a fizetésüket”.

„Mivel a kormány a szegény és kirekesztett csoportok számára szociális kártyát kíván bevezetni, mert nem tudja, hogy az állampolgárok mire költik a sok esetben több ezer forintra rúgó közpénzeket, meggyőződésünk, hogy e kezdeményezésből a szintén közpénzekből származó fizetéssel rendelkező országgyűlési képviselőknek és politikai vezetőknek is ki kell venni a részüket” – magyarázza az előterjesztést a jelenleg független parlamenti képviselő.

Szociális kártyát először 2009-ben a Borsod megyei Monokon vezettek be, és azzal csak a szerződéses elfogadóhelyeken – a helyi potentátok által kijelölt üzletekben – lehetett fizetni, s kizárólag az önkormányzati rendeletben meghatározott árucikkeket és szolgáltatásokat lehetett megvásárolni. A segélyezettek a kártyával vehettek például élelmiszert, ruházati termékeket, tanszert, tisztító- és tisztálkodó szereket, gyógyszert, tüzelőt, s kifizethették vele például a víz-, a gáz- és a villanyszámlát, italra, cigarettára viszont nem költhettek. Az ötletgazda polgármester nem kis részben emiatt 2010-ben megbukott.

Néhány településen viszont működik ilyen megoldás, és nem kizárt, hogy országosan is bevezethetik. Doncsev András, a tárca parlamenti államtitkára Szél Bernadett független képviselő kérdésére adott korábbi írásbeli válaszában jelezte: átláthatóvá és nyomon követhetővé kívánják tenni, mire költik a családoknak biztosított különféle támogatásokat. „Ennek megfelelően tárcánk hozzálátott annak megvizsgálásához, hogy milyen feltételek mentén lehetne a közpénzből finanszírozott ellátások célhoz kötöttségét növelni” – tette hozzá.

A képviselő kérdésére azonban – „Milyen tervei vannak a kormánynak a szociális kártyával kapcsolatban?” – nem adott egyenes választ, a sajtó június elején mégis arról tudósított, hogy a kártya legkésőbb jövő januártól jönni fog.

A politikus ezért ismét érdeklődött: „Lesz-e szociális kártya?”. A „pénzbeli és természetbeni ellátások egységes nyilvántartásáról van szó, nem szociális kártya bevezetéséről” – szögezte le pár héttel később az államtitkár. De arra már nem tért ki, hogy e nélkül miként lehet „az egyes családok számára biztosított szociális, gyermekjóléti és családtámogatási juttatásokat átláthatóvá és nyomon követhetővé” tenni, s „az ellátások rendeltetésszerű felhasználását biztosítani”.

Akár lesz kártya, akár nem, Szabó Tímea előterjesztésével most ugyancsak kifigurázza a jogvédők, de még az ombudsman által is támadott rendszert. A szociális kártya monoki bevezetése után Szabó Máté azonnal jelezte, hogy az önkormányzatnak nincs alkotmányos lehetősége a szociális segély felhasználásának rendeleti úton történő korlátozására. Ha azonban törvényt hoznak erről, az alapjogi biztos ezen érve semmissé válik. Több civil jogvédő szervezet ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy senki nem döntheti el a segélyezettek helyett, mire költik a támogatást.