A jegybank bizonyosan nem veheti vissza az alapítványainak juttatott támogatást, gazdálkodjanak azok bármilyen rosszul is a rájuk bízott pénzzel – vélekedett megkeresésünkre Ligeti Miklós, a Transpa­rency International Magyarország (TI) jogi igazgatója. Ez az egész különben „jogi vakfolt" – fogalmazott –, mert senki nem gondolt arra, hogy alapítványokat kifejezetten a közpénzek elfolyatása érdekében hozzanak létre.

Ligeti álláspontja egyértelmű: szabálytalanul, közbeszerzési eljárás nélkül, ráadásul az alapítványok deklarált céljaival is nehezen összeegyeztethető módon költöttek közpénzeket. Szerinte egyértelmű, hogy a jegybanki forrásokat tudatosan luxuscélokra és a költségvetési hiány finanszírozása csoportosítottak át. Az MNB arra sem hivatkozhat, hogy semmi köze a pénzek elherdálásához – fejtegette –, mert a Kecskeméti Törvényszéknek a TI által kezdeményezett perben hozott jogerős ítélete szerint a jegybank a Pallas Athéné Domus Mentis Alapítványnak „átruházott vagyon feletti tényleges rendelkezési jogát az általa kijelölt kuratóriumi tagokon keresztül megtartotta".

Gadó Gábor ügyvéd, egykori igazságügy-minisztériumi helyettes államtitkár szintén úgy látja, elsőként azt kellene vizsgálni, hogy a jegybank milyen feltételekkel és milyen pénzekből hozhat létre alapítványokat. A bankfelügyeleti hatóságként kiszabott bírságokból befolyó összeget fordíthatná például a pénzügyi kultúra fejlesztését célzó szervezet létesítésére – magyarázta –, de az árfolyamnyereségből származó hasznot bizonyosan nem. A szakértő úgy vélte, hogy a legegyszerűbb, ha bizonyítani lehet: a jegybanki alapítványok az alapító okiratban foglalt célokkal összeegyeztethetetlen kifizetéseket teljesítettek. Ez esetben egyértelmű a hűtlen kezelés – mondta –, és akkor a bíróság vagyonelkobzást rendelhet el, tehát a közpénzt vissza lehet szerezni. Ha ilyen bűncselekmény történt, az alapítványok kuratóriumi és felügyelőbizottsági tagjainak a felelőssége ugyancsak megállapítható.