A sasos-arkangyalos szobrot az éj leple alatt, szombatról vasárnapra virradóra állították fel. A tiltakozók körében elterjedt a hír, hogy az emlékművet minden bizonnyal hétfő délelőtt akarja felavatni a kormányzat. Először az a szóbeszéd járta, hogy délelőtt tízkor tartják a szoboravatót, majd az, hogy fél tizenkettőkor. Egyik sem jött be. Aztán két, egymást kizáró változatot lehetett hallani: egyfelől azt, hogy valamikor a délután folyamán, este hatig mindenképpen lesz szoboravatás, másfelől meg azt, hogy hétfőn már biztosan nem lesz.

Vasárnap este krétakörösök hatalmas tükröt (pontosabban: favázra feszített tükörfóliát) raktak a szobor elé. Eredetileg arra gondoltunk, annyira egyszerű az üzenet, hogy fölösleges lenne elmagyarázni. Találkoztunk azonban egy férfival, aki nem értette, ezért némi pironkodással leírjuk az „eszmei mondanivalót”: nézzünk tükörbe, nézzünk szembe a múltunkkal.

Feltűnt egy szélsőjobbos társaság, amelynek némelyik tagja időnként provokálta a tüntetőket. Kibiciklizett a térre Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője, a békemenet egyik szervezője is. Úgy gondolta, megnézi, mi folyik ott. Kérdésünkre közölte, hogy általában nem örül annak, ha rossz, fájdalmas eseménynek állítanak szobrot, számára ezért a megszállási emlékmű sem szimpatikus.

Az általa síremléknek minősített alkotást kicsit teátrálisnak és zavarosnak tartja, de – mint szavaiból kiderült – más szempontból különösebb tartalmi kifogásai nincsenek: értelmezése szerint „Magyarország védőszentje harcba száll a támadó német sassal”. Bencsik nem érti a szoborral szemben tanúsított „hisztérikus ellenállást”. Reméli, végül győzni fog a „józan ész”, és a békemenetnek nem kell megvédenie a szobrot.

A Szabadság téren változatlanul sok a rendőr, a környéken kisebb-nagyobb csapatszállító buszok várakoznak.