Az előterjesztés általános vitáját megnyitó expozéjában Répássy Róbert, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára elmondta, hogy erre azért volt szükség az új alkotmány megalkotása előtt, mert úgy látták, hogy mindhárom pontban sürgető külső kényszer áll fenn.

Kijelentette, hogy az első résszel az ügyészség alkotmányos helyzetét akarják megerősíteni, mert a többi közjogi szervhez képest az ügyészséget kevesebb alkotmányos garancia védi. Emlékeztetett arra, hogy az Alkotmánybíróság (Ab) határozatban elemezte a legfőbb ügyész közjogi jogállását. Mint mondta, ebben egyértelművé tették, hogy a legfőbb ügyész Országgyűlés felé fennálló felelőssége kötelezettségeinek és feladatainak teljesítésére korlátozódik.

Az államtitkár szerint a legfőbb ügyész felelősségi modelljéhez nem illeszkedik annak interpellálhatósága, az interpelláció alapvetően a kormány ellenőrizhetőségét szolgálja. Répássy Róbert úgy fogalmazott, hogy az Alkotmánybíróság megállapítása szerint a legfőbb ügyész kérdezhető és interpellálható, de nem kérhető rajta számon a döntéseinek tartalma, mert az ellentétes lenne az ügyészség szakmai függetlenségével és a hatalommegosztás elvével. Közölte, hogy ennek a visszás helyzetnek akarnak véget vetni azzal, hogy a legfőbb ügyészhez legfeljebb kérdés legyen intézhető.

Hangsúlyozta, az, hogy a jövőben a legfőbb ügyész megválasztását kétharmados többséghez kötik, ezzel a hivatal betöltéséhez ugyanolyan szavazattöbbség kell, mint több más közjogi tisztségviselő, például a legfelsőbb bíróság elnöke vagy az Ab tagjainak megválasztásához.

A jogalkotási eljárás tervezett reformját ismertetve közölte, hogy ide kerül át az a kötelezettség, amely szerint a jogszabályokat a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában ki kell hirdetni. Egyúttal egyértelművé teszik, hogy a köztársasági elnök feladata a törvények aláírása, de a lapban való megjelenítése már nem az ő felelőssége.
Ebben a törvényben intézkednek arról is, hogy a kormányfő a miniszterelnök-helyettest rendeletben jelöli ki.

Répássy Róbert azt mondta, hogy a javaslat intézkedik a miniszterek közösen kibocsátott rendeleteiről is. Az együttes miniszteri rendeletet ezentúl olyan váltja fel, amelynek formailag egyetlen tárcavezető a kibocsátója, de a többi érintett miniszter egyetértése nélkül nem alkotható meg.

Végül azt mondta, hogy a harmadik részben a jogalkotás rendjének szabályozása helyett a jogalkotásról szóló törvény megalkotására hívnak fel. Ezzel szándékuk szerint megerősítik azt a szabályozási gyakorlatot, miszerint az eljárási kérdéseket a házszabály, a kormány ügyrendje, illetve az önkormányzatokra vonatkozó jogszabályok tartalmazzák, a jogalkotási törvény pedig elsősorban a jogalkotás, jogszabály-előkészítés tartalmi kérdéseire helyezi a hangsúlyt.