A fellebbviteli főügyészség hétfőn nyújtotta be fellebbezését a Fővárosi Ítélőtáblának, és az ítélet súlyosbításán kívül a tábornok terhére rótt bűncselekmény minősítésének a megváltoztatását is kérte. A vádhatóság szerint Kiss Ernő befolyással üzérkedése nem egy rendbeli volt, hanem folytatólagos.

Fotó: Földi Imre / Népszabadság

Első fokon július 10-én mondta ki bűnösnek a Fővárosi Törvényszék Kiss Ernő dandártábornokot. Bizonyítottnak látta ugyanis, hogy Kiss tábornok azért kért pénzt Kocsis Istvántól, az MVM Zrt. egykori vezérigazgatójától és Kocsis főtanácsadójától, Szász Andrástól, hogy az ellenük az MVM-nél történt 15 milliárdos hűtlen kezelés vádjával indult eljárást Pintér Sándor belügyminiszter és Polt Péter legfőbb ügyész segítségével elsimítsák.

Kiss, aki az ügyészség szerint a nyomozás során többször módosította vallomását, kezdettől tagadta, hogy bárkit is meg akart volna vesztegetni. Épp ellenkezőleg, hangoztatta, ő azt akarta tisztázni, hogy Kocsis és Szász „fizetnének-e vesztegetési pénzt bárkinek azért, hogy az ellenük folyó eljárást megszüntessék”, mert akkor ő leleplezte volna őket.

A perben maga az ügyész és a Kiss Ernőt nem jogerősen börtönbe küldő bírónő is elismerte, hogy amivel Kiss Ernőt vádolják, az egy szövevényes – teljességében még mindig felderítetlen – ügy egyik epizódja. Ám a bírónő úgy értékelte: Kiss Ernő bűnössége attól függetlenül is megállapítható, hogy a többiek által elkövetett másfajta bűnöket felderítették volna.

Kiss Ernő vesztét az okozta, hogy a bíró úgy látta, semmit sem tett annak érdekében, hogy Kocsisék esetleges vesztegetési hajlandóságát leleplezze, ezért nem fogadta el a tábornok azon védekezését, hogy ő csak színleg fogadta el a vesztegetési pénzt. Tény ugyanakkor, hogy a perben ugyanazt a 120 ezer eurót hol vesztegetési pénzként említették, hol pedig Kiss Ernő tanácsadói munkadíjának részeként. Kiss ugyanis szaktanácsadóként segítette Kocsisék ügyvédeit felkészülni a 15 milliárdos perre, amiért 300 ezer eurót ígértek neki.

Kocsis a bíróságon azt mondta, elégedett volt Kiss Ernő munkájával, a pénzügyekkel azonban nem ő, hanem Szász foglalkozott, az ő dolga lett volna kifizetni Kissnek az őt megillető munkadíjat. A bíró végül úgy döntött, hogy azt kenőpénznek tekinti. A bíróság szerint ugyanis a tábornok már jóval az előtt megkapta ezt a pénzt, mint ahogy tanácsadói munkáját elvégezte volna.

A vádhatóság indítványa ellenére azonban nem a súlyosabb megítélésű „folytatólagosan, vesztegetést színlelve elkövetett befolyással üzérkedésért” ítélte el Kisst a bíróság, hanem csak egy rendbeliért. A bíró úgy vélte, azért nem minősítheti súlyosabbnak Kiss tettét, mert folyamatosan követelte a jussát. A fellebbviteli főügyészség viszont nem osztja ezt a véleményt, és a minősítés megváltoztatását kérte a Fővárosi Ítélőtáblától.