A bíróság az emberi jogok európai egyezményének nyolcadik cikkére hivatkozva folytat eljárást, amely szerint „mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét” tiszteletben tartsák. Ezt a passzust a magyar állam az érintettek idő előtti menesztésével megsérthette.

A parlament által 2011-ben elfogadott törvénymódosítás szerint a bírói nyugdíjkorhatárt hetvenről 62 évre szállították le, és emiatt a következő évben mintegy 270 főnek – zömében vezető beosztásban levő bírónak – kellett távoznia. A kormány hivatalosan a nyugdíjkorhatár egységesítésére hivatkozott – ami 62 év volt, és 2022-ig 65-re emelkedik –, a cél azonban egyértelműen a korábban kinevezett bírósági vezetők eltávolítása volt. Az intézkedés miatt többen az Alkotmánybírósághoz fordultak, és a testület a kényszernyugdíjazást alaptörvény-ellenesnek minősítette. Ugyanakkor az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított, és az Európai Unió Bírósága elmarasztalta Magyarországot. A kormány visszakozott, és az Országgyűlés a korábbi szabályozást úgy módosította, hogy a bírói nyugdíjkorhatár csak fokozatosan csökken hetvenről 65 évre, és akit idő előtt küldtek el, az ismét felöltheti a talárt. A vezetőket azonban egyetlen posztra sem helyezték vissza.

A kabinet ezzel letudta a dolgot, ám a bírók nem nyugodtak bele a döntésbe. Eredetileg nagyjából százötvenen fordultak a strasbourgi bírósághoz, és információink szerint mintegy százan a törvénymódosítás után is fenntartották a keresetet. Kétharmadukat a Magyar Helsinki Bizottság, harmadukat Cech András ügyvéd képviseli. Az érintettek egy része egyébként semmilyen anyagi hátrányt nem szenvedett el, mert aki csak beosztottként térhetett vissza, a határozott időre szóló vezetői kinevezésének lejártáig megkapja a vezetői pótlékot. Így többen csak jelképes összeget, egy eurót kérnek, mert a strasbourgi fórumtól erkölcsi elégtételt várnak. Ha viszont valaki a nyugdíjat választotta, igen jelentős jövedelemtől esik el. Például az az ítélőtáblai elnök is, akinek csaknem öt éve volt még hátra azon a poszton, ám nem vállalta, hogy ugyanott legfeljebb tanácselnökként dolgozzék. Így ő majdnem négyévnyi fizetését is kérheti kártérítés gyanánt.

Cech András kérdésünkre elmondta, nyilvánvaló, hogy a menesztett bírák egy részének esetében nem volt teljes körű a reparáció. Úgy tűnik, hogy ezt a strasbourgi bíróság is elfogadja, hiszen érdemben foglalkozik az üggyel. Érdekes viszont a hivatkozási alap: a magánszféra megsértése. Hasonlóra különben volt már példa, mert egy fegyelmi úton menesztett ukrán legfelsőbb bírósági bíró esetében – akit utóbb teljes egészében kárpótoltak –is az emberi jogi egyezménynek ezt a pontját vették elő. A számára megítélt kártérítés indoka az volt, hogy a kirúgásával súlyosan beavatkoztak a magánéletébe, hiszen ezzel ellehetetlenítették a személyes és szakmai kapcsolattartást. Az ügyvéd szerint kérdéses, hogy a bíróság milyen párhuzamot lát majd a kényszernyugdíjazás és a Volkov kontra Ukrajna ügy között, mindazonáltal a magyar kormánynak is hasonló kérdéseket tettek fel. Cech András szerint érdekes, hogy a diszkriminációval nem foglalkoztak, miközben volt, akit a tényleges nyugdíjkorhatár elérése előtt csak napokkal, másokat évekkel korábban menesztettek, és mindenki csak egyévnyi átalány-kártérítésre volt jogosult.

A kabinetnek a nyár derekáig kell válaszolnia, azt követően a panaszosok reagálhatnak, és akkor határozzák meg a tényleges kártérítési igényt is. A strasbourgi fórum legkésőbb a jövő esztendő első hónapjaiban ítéletet is hirdethet.