Spiró György Kocsis Zoltán / Népszabadság/archív

Senkinek sem kívánok robbanást vagy forradalmat, ami elvileg a tűrhető életkörülmények kivívásáért indul, ám az életkörülmények további romlásával jár, és nem történik egyéb, mint egy szűk elit cseréje - a súlyos szavak Spiró Györgytől származnak, aki interjút adott a Könyvesblognak. - Tízezrek, százezrek, milliók elpusztítása árán pár évtized múlva a társadalom odajut, ahová vérontás nélkül jutott volna - teszi hozzá. - A nemzeti eszme állandó konfliktusokkal jár, a nemzeti függetlenségi háború és a polgárháború ciklikusan ismétlődik, és mindig megvannak a maga papjai. Aki az egyes ember életét tiszteli, mint én, annak a társadalmi robbanás akkor is borzadályos, ha látja, hogy a korszak sajnos ilyen. Kétszázhuszonöt éve folynak modern értelemben vett forradalmak – polgárháborúk – a világban, és még mindig romantikus képzelmek fűződnek hozzájuk az arab világban éppúgy, mint másutt. Kelet-Európában egyébként a forradalmakat kétszáz éve olyanok szokták kiprovokálni, akik a status quo fenntartásában érdekeltek. Komoly külső segítség nélkül minden mozgalom bukásra van ítélve. A világ pedig nem olyan, hogy bármelyik kis országot bármilyen célból bárki megsegítene. Sem a múltban nem tették, sem a jelenben nem teszik.Kelet-Közép-Európa jó ideje speciális helyzetben van Európában, mind történelme, mind az állampolgáraira jellemző sajátságos, túlélési effektus miatt. Ebben a régióban Magyarország még speciálisabb, sokan azt mondják: nehéz eset. A mostani Magyarország helyzetét hogyan látja az Európai Unió tagállamai között? Ilyennek képzelte el a rendszerváltás utáni magyar társadalmat?

Arra a kérdésre, hogy milyennek a képzelte a rendszerváltozás utáni Magyarországot, Spiró ezt feleli: - Körülbelül azt vártam, ami bekövetkezett. A kelet-európai térséget egységként szoktam kezelni, és miután egész Európa leértékelődött gazdaságilag és politikailag, a mi térségünk még inkább. Kelet-Európáról lehet csak beszélni, Közép-Európa megszűnt, ha létezett egyáltalán. Mi vagyunk a fejlett kapitalizmus európai perifériája, annak minden bájával és bújával. Az persze igaz, hogy minél keletebbre megyünk, annál kínosabb az élet, és annál olcsóbb. Ukrajna és a Dunántúl között van különbség – persze Kelet-Magyarország és a Dunántúl jobb részei között is van. A kelet-európai berendezkedésre nem tudok mást mondani: súlyos rendszerhiba.

A jó hírem az - mondja Spiró György -, hogy Nyugat-Európában ugyanolyan hülyék élnek, mint bárhol és bármikor másutt. Ők is csak emberek. A hülyeségtől itthon egyáltalán nem vagyok elszigetelve, éppen ettől látom, mi folyik Nyugaton – meg tőlünk keletebbre. Nem mások a problémák Nyugaton, csak civilizáltabban vannak eltakarva, és egyelőre szélesebb rétegeknek élhetőbb az életük, de gyorsan romlik a helyzet ott is. A rendszerhiba megvan, akadnak, akik ott is látják, és ugyanolyan tehetetlenek, mint kétszáz éve mindenki mindenütt.

A teljes interjú itt olvasható.