„Ha megkérdeztek volna, azt hiszem, vállaltam volna, de nem kérdeztek meg. Abból pedig, hogy nem kérdeztek meg, sőt, hogy már a kampányból gondosan kihagyták az elnök kérdését, tudhattam, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében nekem nem lesz helyem. Más kérdés, hogy illett volna ezt idejében megmondani” – ezt válaszolta Sólyom László volt államfő az [origo]-nak arra a kérdésére, hogy vállalt volna egy újabb elnöki ciklust.

Az alkotmányozás kapcsán Sólyom kijelentette: „nem az alaptörvény az igazi változás - az tartalmilag szinte teljesen megfelel a hatályos alkotmánynak -, hanem a hozzáállás az alkotmányhoz”. Szerinte egyértelmű, hogy az alaptörvényt érdemi vita nélkül „napi politikai érdekből folyamatosan módosították”, s még az indokokat sem lehetett tudni.

Az Alkotmánybíróság (Ab) hatáskörének csökkentése kapcsán egyebek mellett kijelentette: „Itt is van (...) egy mélyebb, az alkotmány szemléletét érintő változás a háttérben - amely inkább visszaváltozás: a parlamenti szuverenitás túlhangsúlyozása. Az országgyűlés mindenek felett álló hatalma az egységes hatalmi struktúrára épülő szocialista államjog alaptézise volt annak idején”.

Az Ab a közelmúltban kinyilvánította, hogy az alkotmány módosítására irányuló törvények felülvizsgálatára nincs hatásköre. Ezzel összefüggésben a volt államfő – egykori alkotmánybírósági elnökként – kifejtette: „azt mondtuk, hogy nem vizsgáljuk felül az alkotmánymódosítást. Az indok az volt, hogy az alkotmány mindkettőnk felett van: a parlament felett és az alkotmánybíróság felett is”.

Akkor azonban „az alkotmány státusa egészen más, az alapok érinthetetlensége pedig biztos volt. Most, egy olyan korszakban, amikor az alkotmány nemhogy nem érinthetetlen, hanem egyéni képviselői indítványokkal is gyakorlatilag naponta változtathatják, szerintem szükség lett volna megerősíteni az egész rendszer koherenciáját biztosító alapelveket”.

Vagyis: szerinte ez az ügy alkalmat adott az Ab-nek arra, hogy „kiépítse azt a másodlagos védelmi vonalat, amire most nagy szükség van. Megtette ezt az osztrák és a cseh alkotmánybíróság is, sokkal kisebb veszély esetén. A magyar Ab viszont nem ezt tette, de akkor meg nem értem, hogy miért kellett még dörgedelmeket fűzni az indokolásba, hogy ez a törvényhozási stílus milyen veszélyes az alkotmányosságra, csak sajnos semmi közünk hozzá. Vagy az egyik szerepet kellett volna vállalni, vagy a másikat”.