Tavaly ősszel kiskorú veszélyeztetése miatt jogerősen elítélt egy házaspárt a Miskolci Városi Bíróság, és összesen tizenhat hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélte őket. Mit takar a kiskorú veszélyeztetése? Iskolakerülést.

A szegénységben élő roma családban több gyerek is tankötelezett, de ketten közülük nagyon nem szerettek iskolába járni, és rengeteg igazolatlan órát halmoztak fel. A hiányzások szabálysértési ügyekké terebélyesedtek, és mivel a sajókazai jegyző többször is eljárást indított a szülők ellen, így lett az iskolai hiányzásból büntetőügy.

Az ítélet szerint a szülőpárnak egyszerre kellett volna a büntetés-végrehajtó intézménybe vonulnia, annak ellenére, hogy az anya legkisebb gyermeke csecsemő, akit még szoptat.

Az ügy felháborodást keltett, főleg szociális szakemberek körében, akik nem értették, miért nem merül fel ilyen esetben a család- és gyerekjóléti szolgálatok, illetve az iskola felelőssége. Sokan azt sem értették, miért oldaná meg az „iskolakerülés" problémáját az, ha mindkét szülő börtönben ül.

A gyermekvédelemben dolgozó szakemberek szerint az ügy azért is példátlan, mert az iskolai hiányzások nem szoktak bíróságra kerülni, és általában csak a szabálysértési bírság kiszabásáig jutnak (a néhány tízezer forintos bírságok egyébként szintén nagyon nehéz helyzetbe hozzák a legelesettebb családokat). Az ítélet kihirdetése után a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) kegyelmi kérvényt nyújtott be a köztársasági elnöknek, amelyet Sólyom László indokoltnak tartott, és kegyelemből elengedte a börtönbüntetés végrehajtását.

Úgy tudjuk, a gyerekek már rendszeresen járnak iskolába, köszönhetően a sajókazai családsegítőnek, és az érintett családhoz hasonló szegénységben élő roma asszonyokból alakult Segítő Kéz Asszonygyülekezetnek. A családanyák jelzőrendszert állítottak fel a cigány telepen: ha csellengő gyereket látnak tanítási időben, azonnal riasztják a szülőket és egymást, hogy még egyszer ne fordulhasson elő hasonló eset.