Sólyom László a csütörtökön megjelenő HVG-ben közzétett Az alkotmányosság esélyei című írását - amelyet szerdán juttattak el az MTI-hez - arra az álláspontra alapozza, hogy az új alaptörvényt nem légüres tér várja, hanem az eddig hatályos alkotmány körül kifejlődött kultúra, amelyet nem lehet hatályon kívül helyezni.
    
A volt államfő szerint az alkotmányos kultúrában a hatáskör nem a nyers erő szabadsága, ezért kell az alkotmányosság gyakorlásához értelmi és érzelmi kultúra, ezért kell ismerni a szavak egyezményes jelentését, s részt venni abban az intellektuális és politikai közösségben, amely azokat a maga kora számára folyamatosan értelmezi. S ezért van szükség az alkotmány értelmét kötelezően megállapító szervre, az Ab-re.
    
Mint kifejti: a 2010-ben kétharmados parlamenti többséget elnyert politikai erők az új alkotmánnyal a korszakhatárt akarták kifejezni, a rendszerváltást megtestesítő alkotmányt "mindenestől a múltba utalták", és húsz év sikertelenségeiért, csalódásaiért bűnbakká tették. Az Ab első elnöke úgy véli, "ellenség kreálása helyett" jobb lett volna a régi alapokon építkezni tovább, ám a "forradalom" ideológiájához a régi legyőzése illett.
    
Sólyom László szerint nyilvánvaló: az alkotmány kezelése a kétharmados többség megszerzése óta nincs összhangban az alkotmányos kultúrával, sőt sokban szembefordult vele, e kultúra hiánya pedig a régi alkotmány módosításakor már az újat formálta. Hozzáteszi, hogy a sarkalatos törvények megalkotásának módszere ugyanígy kívül áll a hagyományos alkotmányos kultúrán. Sajnálatos példának tartja erre a bírósági és az egyházügyi törvényt. "Feltételeznünk kell, hogy az ellenséges hozzáállás nem is a régi alkotmánynak szólt, hanem az azzal összhangban kiépült alkotmányos kultúrának. Bár az alkotmányosság újfajta felfogása a régi alkotmánnyal szemben jelentkezett, annak hatályvesztése után is folyamatos" - írja, hozzátéve: a mai gyakorlat azon alapelv megtöréséről tanúskodik, amely szerint nincs az alkotmány fölött még magasabb norma, s a kormányfőtől a képviselőkig számtalan nyilatkozatban tették egyértelművé, hogy itt elvi hozzáállásról van szó, "a kétharmados többség akaratának nem állhat útjába semmi, maga az alkotmány sem".
    
A volt elnök kifogásolja, hogy olyan részletszabályok kerültek az alaptörvénybe és az átmeneti rendelkezésekbe, amelyek alkotmányossága kérdéses. Így viszont már nem lehetnek Ab-kontroll tárgyai. Példaként említi a tényleges életfogytiglani büntetést és a legfőbb ügyész jogosítványát annak eldöntésére, melyik bíróság előtt emeljenek vádat. S utóbbi beiktatása azután történt - idézi fel -, hogy az Ab kimondta az ugyanilyen tartalmú törvény alkotmányellenességét. Az alkotmány alapjait sértőnek tartja a Legfelsőbb Bíróság elnökének eltávolítását is a mandátuma közepén, alkotmány- és törvénymódosításokkal. Bírálja azt is, hogy "rendszerré vált" az érdemi módosítások bevitele a Házba zárószavazás előtt.
    
Szavai szerint az alkotmány pusztán formális felfogásának, napi politikai eszközzé lefokozásának tükrében kétszeresen is visszás és hiteltelen az alaptörvény köré elrendelt állami kultusz.
    
Elviseli-e majd az új alaptörvény ezt a fajta alkotmányos valóságot, vagy korrigálja? - teszi fel ezek után a kérdést Sólyom László. Válaszában rámutat, hogy az 1989-1990-es alkotmány és az új alaptörvény között a szövegek értelmét tekintve sok tekintetben folyamatosság van, ami az alkotmányos kultúra túlélésének, fejlődésének alapja lehet. Nem mond ellent ennek szerinte az, hogy az alaptörvény szövegében számos ellentmondás, rögtönzés vagy nem oda való szabály van.
    
Egy alapvető rendszerhibát azonban lát az egykori Ab-elnök az alaptörvényben: az Ab-kontroll teljességének elvételét. A költségvetési és a közterheket szabályozó törvények fölötti alkotmányossági vizsgálat kizárása azt jelenti - írja -, hogy egy fontos területen lehetséges alkotmányellenes törvények meghozása, alkalmazása. "Ez az alkotmány értelmének mond ellent. (...) Az alkotmány azért alapnorma, mert minden más jogszabály érvényessége belőle ered. A vele ellentétes törvény tehát eleve semmis. Ezt nem engedi az alaptörvény még megvizsgálni sem, s ez a hiány és ellentmondás az egész rendszer alkotmányosságát elvi alapon kétségessé teszi" - fejti ki.
    
Kritizálja az alaptörvény könnyű módosíthatóságát is, ezzel ugyanis szerinte a törvény nyitva áll mindazon anomáliák előtt, amelyek eluralkodtak a törvényhozásban, s a gyakorlatilag korlátlan módosítás miatt az alaptörvény engedelmes eszközzé válik a napi politika kezében.
    
Sólyom László szerint a baj gyökere az alkotmány formális felfogása, önnön értékének és az egyes jogok, alapintézmények értéktartalmának teljes figyelmen kívül hagyása. "Ami betű szerint megtehető, megteszik! Az értékek negligálását azonban nem pótolja az alaptörvény ideológiai feldúsítása. Ez nyilvánvalóan nem illik alkotmányos kultúránkba" - hangsúlyozza.
    
Írása végén a volt államfő azonban rámutat: most, hogy az alaptörvény hatályba lépett, "kikerült meghozója kizárólagos rendelkezése és az ott érvényesített alkotmányosságfelfogás alól. Működtetője az élő és begyökerezett alkotmányos kultúra lesz", amely kultúrát "mégiscsak a jogászi szakma hordozza". A magyar alkotmányos kultúrának hatalmas jogi tartalékai és támaszai vannak. Mégis elsősorban a magatartásban – s most különösen: a tartásban él - zárja sorait Sólyom László.