"Sok év a pályán elszelelt, s még havi kétszáz sose telt"
hamis...ma is! - így fakadt (ki) versre a miskolci hermanosok akcióját támogatók egyike.
Találtunk egy versikét a Herman Ottó Gimnázium felhívását támogató tanitanek.com oldalon. A 20 180. aláíró József Attila Születésnapomra című költeményéből írt parafrázist eképp:
Harmincon túl is élek én,
s nem lep már meg e költemény
panasz-
szava.
Sok év a pályán elszelelt,
s még havi kétszáz sose telt:
bérem
mérem...
Lettem én kedvből oktató,
lelkesen krétát koptató
szegény-
legény.
Sok szép, szárnyaló ötletem
bíztam: munkámba önthetem...
Bolond
dolog!
Kreatív voltam évekig,
most érzem, minden szétesik:
egyen
leszek?
Nem látják ott fönn, úgy hiszem:
terheim csendben hogy viszem!
Élek?
félek...
Tanárnak lenni vállalás,
ám fenyít folyton számadás:
kérnek,
mérnek...
Vannak új Horger Antalok,
portfólióval alhatok...
Miért?
Ki ért?
Ha örül bárki annak még,
hogy minősülés láza ég:
hamis...
ma is!
Kár volt szakvizsga, egyetem,
nem jutunk át KLIK hegyeken:
kérvény-
érvény!
Panaszunk lassan égre tör,
leírtuk sorban mi gyötör...
EMMI!
Semmi?
Diákra közben nincs idő,
kiben van lélek így s erő
taní-
tani?