„A jelen ügy nem egyszerűen alapjogi kérdést érint, hanem a demokrácia alapját jelentő választáshoz való jogot. Ezért az Alkotmánybíróságnak (AB) különös felelősséggel, az alkotmányos szempontok kizárólagos érvényesítésével kellett volna döntenie” – írta az önkormányzati választási törvényről hozott határozathoz fűzött különvéleményében Paczolay Péter AB-elnök. Hack Péter jogász szerint ez Paczolay elnökként tett legsarkosabb megnyilvánulása, ami újabb manifesztációja annak, hogy az AB többsége nem minden esetben alkotmányos megfontolások alapján dönt.

A testület egyre kevésbé tölti be saját funkcióját, tehát nem tekinthető az alkotmány őrének – állítja Hack. Úgy látja, már több korábbi döntés kapcsán is kiderült, hogy nem az alaptörvényben megfogalmazott értékekre figyelemmel, hanem más szempontok alapján határoztak. Vagyis: a szakértő véleménye hogy bizonyos esetekben az ideológiai kötődés – akár a politikai megfontolás – fontosabbnak bizonyult, mint a szakmai meggyőződés.

Nem kevésbé sarkosan fogalmaz Majtényi László alkotmányjogász. Ő azt gondolja, hogy az Alkotmánybíróság intellektuálisan és szakmailag is szétesett. Ez szerinte egészen világossá most vált, amikor kiderült, hogy a legalapvetőbb kérdésekben sincs megegyezés. Még abban sem – magyarázta –, hogy mi a választás, vagy mi a közvetlen és közvetett választás. Ellentét egyébként szerinte alapvetően a régi és az új bírák között mutatkozik, akik valószínűleg megbuktatnák egymást egy alkotmányjogi vizsgán.

– Addig egyetlen ország sincs reménytelen helyzetben, amíg az állampolgárok egy-egy választáskor kifejezhetik szabad  akaratukat – fogalmazott Majtényi –, de most éppenilyen kérdésben hozott rossz döntést az AB. Ha a testület így folytatja, az szerinte akár a megszűnéséhez is vezethet. Egyébként az a véleménye, hogy – József Attila gondolatából kiindulva – az alkotmányosság úgy hull le rólunk, „mint ruha másról a boldog szerelemben”.

Bárándy Péter ügyvéd, egykori igazságügy-miniszter azt állítja, hogy az alkotmánybírák jelentős része egyértelműen politikai küldetést teljesít. Vagyis: a beadványok kapcsán nem a kifogásolt rendelkezések alkotmányosságát vizsgálják, hanem más szempontok érvényesülnek. Ugyanakkor ő is hangsúlyozta, hogy a szabad választás az utolsó szalmaszál, amibe egy demokrata ma Magyarországon még belekapaszkodhat. Az AB döntése után viszont felvethető, hogy ami fogalmilag választás, az tartalmát tekintve is az marad-e.

Az alkotmánybírák között többségbe kerülhetnek azok, akik nem alkotmányjogászok, nem jogtudósok, hanem elsősorban politikusok – véli Hack Péter. Ebben a helyzetben pedig szerinte egyértelmű, hogy a beadványokat politikai kritériumok alapján vizsgálják, s ezt a választási törvény kapcsán hozott határozat is mutatja. – Ha így folytatják – tette hozzá –, az AB gyakorlatilag megszűnik, és legfeljebb költségvetési tétel marad. A szerepe nem lesz több, mint a múlt század 80-as éveinek végén – nem sokkal a rendszerváltás előtt – létrehozott Alkotmányjogi Tanácsé, amely az akkori kommunista hatalom konzultatív testülete volt – mondta.

A „kellett volna dönteni” fordulat Fleck Zoltán jogszociológus szerint azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróságon nagy a baj. Ezzel ugyanis az AB elnöke maga mondta ki, hogy a testület az alapvető funkcióját nem teljesíti. Üdvözli, hogy egy alkotmányos intézmény vezetője maga figyelmeztet a működési zavarokra, másfelől viszont azt vetette fel: ha valaki súlyos problémákat lát, miért nem mérlegeli magában, érdemes-e folytatnia a munkát. Fleck hozzátette, hogy az AB-t mint az alkotmányosság őrét egyre kevésbé kell komolyan venni, hiszen az alaptörvényt sem lehet túl komolyan venni.

Szerinte az Alkotmánybíróság már valójában nem alkotmánybíróság, az ország pedig maholnap nem jogállam. – A jognak mindig volt bizonyos kockázata: ha rossz kezekbe kerül, bármit ki lehet hozni belőle – felelte Gadó Gábor, egykori igazságügyi helyettes államtitkár arra a kérdésünkre, hogy miért nem képesek hosszú ideje elfogadott fogalmakat azonos módon értelmezni az alkotmánybírák. Most is – és nem először – ez történt, mert az AB többségi határozata szerinte minden szakmai érvet mellőzve született meg.

Gadó azt gondolja, a jogrendszer relativizálódása – tehát az, hogy bizonyos alapértékeket esetenként nemcsak figyelmen kívül hagynak, hanem azokat értékként sem fogadják el többé –, 2010-ben kezdődött meg. Azóta többé-kevésbé megszűnt a hatalomnak az a külső kontrollja, amely az általánosan elfogadott normák megszegése esetén bizonyos esélyt jelentett volna. A folyamat egyik első lépése talán az AB hatáskörének korlátozása volt – fűzte hozzá –, amikor a testület a kormány számára kínos döntést hozott a 98 százalékos különadó ügyében.

Paczolay vélhetőleg most jutott el addig, hogy belássa: az AB-n belül nem feltétlenül csak alkotmányossági szempontok érvényesülnek, Gadó azonban kijelentette, hogy akkor kellett volna a felelősen gondolkodó embereknek – például jogászoknak, társadalomtudósoknak, politikusoknak – határozottan fellépniük, amikor a hatalom egy neki nem tetsző döntésre az alkotmánybírák mozgásterének szűkítésével reagált. Minden érintett felelőssége, hogy ezt nem tették meg – hangsúlyozta –, és azóta senkinek nincs joga csodálkozni azon, ami történik körülöttünk.