Senki sem felelős a miskolci tűzcsapdáért?
Miért nem hozták ki a tűzoltók az anyát és két gyermekét, noha ők pontosan elmondták, melyik lakásban vannak? Miért csak másodfokú készültséget rendeltek el a tűzoltók, miközben már az első riasztás idején kiderült: egy tízemeletes lakóházból csapnak ki a lángok? Miért nem szólt be a tűzoltóság ügyeletére az az ötvenes éveinek végén járó asszony, akinek a lakásában a tűz keletkezett?
A tragédia körülményeit először a miskolci tűzoltók vizsgálták. Megállapították, hogy a tűz a hatodik emelet 1-es számú lakásának konyhájából indult, augusztus 15-én este 21 óra 20 perc körül. Információink szerint az itt lakó hölgy, N. Béláné kihallgatásakor azt mondta, hogy este kilenc óra után néhány perccel kikísérte az őt meglátogató lányát, majd lefeküdt. Körülbelül tíz perc múlva arra riadt fel, hogy a konyhában pattog a tűz, és nem sokkal később már az egész helyiség lángokban állt. Azt, hogy mi okozhatta a tüzet, nem tudta megmondani. Az asszony, anélkül hogy hívta volna a tűzoltókat, elhagyta a lakást, s az utcáról nézte, amint tovaterjednek a lángok. A tűz gyors terjedését segítette, hogy nyitva hagyta az összes ablakot és ajtót, így pár perc múlva a lángok átterjedtek a felette lévő lakásra.
Itt tartózkodott a tűzben később életét vesztő Szabóné Csontos Evelin és két gyermeke - számoltunk be annak idején Tűzcsapda című riportunkban az esetről.Az anya és fia a helyszínen meghalt, lánya négy nappal később a kórházban vesztette életét. Csak az akkor munkában lévő apa, Szabó Zsolt maradt életben. A másodfokú bíróság a kedden ismertetett ítéletében az elsőrendű vádlottat a gondatlanságból okozott közveszélyokozás vétségének vádja alól felmentette, míg a segítségnyújtás elmulasztása bűncselekményben bűnösnek mondta ki, ezért őt egy évre próbára bocsátotta. A másodfokú bíróság indoklása szerint a közveszély már akkor bekövetkezett, amikor az idősebb nő lakása kigyulladt, így az a tény, hogy ő a lakást elhagyva – annak bejárati ajtaját nyitva hagyva – távozott onnan, közveszélyt már nem idézett elő, mert az akkor már fennállt - számolt be a tárgylásról a boon.hu.
Páncsicsné dr. Nagy Ágnes bíró hangsúlyozta, hogy a tűz keletkezésének oka és helye „bizonyítékvesztés” miatt megállapítható nem volt, maga az ügyészség sem a tűz okozását rótta az elsőrendű vádlott terhére, hanem azt, hogy a lakásból távozása során a bejárati ajtót maga után nem zárta be.
Mindemellett az égő lakásból menekülő nő pszichés állapota következtében nem volt elvárható, hogy magatartása lehetséges következményét felismerje, azaz azt, hogy amennyiben a bejárati ajtót nyitva hagyja, olyan mennyiségű füst és hő fog a lépcsőházba kiáramolni, hogy ezáltal a menekülést, mentést nagymértékben nehezíti. Jog szerint tehát nem róható fel neki a közveszély okozása.
Mindezek alapján bűncselekmény hiányában mentette fel a bíróság N. B.-nét. Bűnösnek találta ugyanakkor segítségnyújtás elmulasztása vétségében, mert az azonos lakószinten levő lakásokban lakókat nem értesítette a tűzről, nem csengetett be, nem kiabált, a tűzoltókat nem értesítette, hanem lifttel lement a földszintre. Ezért kapta az egy esztendei próbára bocsátást mint büntetést.
Az apa, aki részt vett a tárgyaláson, a miskolci hírportálnak azt mondta: „Felháborítónak tartom az egész ügymenetet, hogy hat és fél éven át kell tartani egy ilyen pernek, hogy mindössze ennyit ér egy magyar család élete. Nem értem, hogyan fordulhatott elő, hogy eltűntek a bizonyítékok, hogy nem sikerült megállapítani, mi okozta a tüzet…”Megkérdezte N. B.-nét is, aki a per elsőrendű vádlottja volt: „Megkönnyebbültem, hogy mégsem kapok börtönbüntetést azért, amit nem követtem el” – nyilatkozta az Észak-Magyarországnak. – „Korábban ismertem a családot, a két gyereket, de nem tehetek róla, hogy olyan tragédia történt. Nem is értem, hogy miért kell ilyen ellenségeskedést csinálni.”
