Bár Tóth Miklós, a testnevelési és sporttudományi kar dékánja a plágium-bizottság felállításakor arra tett ígéretet, hogy március 28-án sajtótájékoztatón ismerheti meg a közvélemény a testület tagjait és az elkészült jelentést, az öttagú grémium végül nem mert a nyilvánosság elé állni a széles körben (így a Semmelweis Egyetemen is) csalódást keltő és felháborodást kiváltó állásfoglalással. Az egyetem inkább azt a megoldást választotta, hogy az egyetemi honlap „médiasarkában” közzétett egy háromoldalas összefoglalót a dokumentumról – megnevezve egyúttal a testület tagjait is –, tág teret adva a máris intenzíven megindult értelmezéseknek és félreértelmezéseknek.

A jelentés számos hiányosságot említ – ezek: a doktori eljárás dokumentációjában nincs meg a doktori szigorlati vizsgáról szóló jegyzőkönyv, sem az írásos témavázlat, sem pedig a doktori értekezést vizsgáló bizottság üléséről szóló jegyzőkönyv –, amelyek megnehezítik a „doktori esemény” utólagos rekonstruálását. A dokumentum a legtöbb formai hibát a források kezelése körül azonosítja: a forrásmegjelölést szakszerűtlennek nevezi (a szerző nem használja az idézés formai elemeit – lábjegyzet vagy végjegyzet, idézőjel stb. –, csupán a dolgozat végén, a bibliográfiában utal a felhasznált forrásokra), és leszögezi: erre a témavezetőnek, illetve a bírálóknak fel kellett volna hívniuk a figyelmet. Egyébiránt a bibliográfia sem volt szabályos (a forrásmunkák felsorolása nem tartalmazta az összes szükséges bibliográfiai adatot), ráadásul a 21 említett mű egyötödét a közölt adatok alapján nem is lehetett egyértelműen azonosítani, Schmitt Pál saját publikációs jegyzékének elemei közül pedig tíz művet a bizottság egyáltalán nem talált meg.

A legsúlyosabb megállapítások a jelöletlen szövegátvételekre vonatkoznak. A dolgozat 34. oldalától 50. oldaláig teljes mértékben megegyezik Klaus Heinemann Sport, the third Millenium című sportgazdaságtani tanulmányának egy részével. A mellékletében szereplő 1. és 2. számú diagram azonos a bolgár Georgievnek az olimpiai játékok programjáról írt művében fellelhető ábrával, valamint a felhasznált táblázatok is egyformák. Az értekezés további, mintegy 180 oldala részleges, de nagymérvű megegyezést mutat Georgiev művével, ám az átvett részeket Schmitt kiegészítette a szöuli olimpia adataival, illetve kihagyások, összevonások, betoldások révén is igyekezett csökkenteni a két mű közötti látható azonosságot.

A testület végkövetkeztetése szerint „a doktori eljárás formailag megfelelt az akkor még önállóan működő Testnevelési Egyetem gyakorlatának”. A konklúzióból kiderül, hogy Schmitt Pál dolgozata „szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonos fordításon alapul”, ezt azonban nem a szerző, hanem az opponensek és az egyetem hibájául rója fel, mondván: a problémát nem tárták fel és nem jelezték időben, ezért Schmitt azt hihette, hogy a dolgozata megfelel az előírásoknak.

A lapunk által megkérdezett szakértők szerint ebben az utolsó bekezdésben minden szónak perdöntő jelentősége van. A tényfeltáró bizottság megállapítja, hogy plagizálás történt – azt pedig, hogy ebből milyen további lépések következnek, nem a testület dolga meghatározni. A „formailag megfelelt az akkor még önállóan működő Testnevelési Egyetem gyakorlatának”-kitétel azt jelenti, hogy a TE, illetve korábban a Testnevelési Főiskola vélhetően szakmányban adta ki a hasonló megalapozottságú diplomákat és doktori címeket. Arról ugyanakkor a jelentésben nincs szó, hogy a disszertáció megfelelt volna az elvárt formai és tartalmi követelményeknek. Ilyet a bizottság nem is állíthatott volna, hiszen az 1985-ös keltezésű, a védés idején is érvényben lévő doktori szabályzat kifejezetten azt tartalmazza, hogy a dolgozatnak új és önálló tudományos eredményeket kell tartalmaznia, mégpedig a tudományos publikációktól elvárható formai kritériumokkal, s ebbe – az akkoriban hatályos szerzői jogi törvény szerint is – beleértendő a pontos idézés és forrásmegjelölés is. Magyarországon jelenleg a tudományos munkákra az MSZ ISO 690:1991 előírása vonatkozik, amelynek 9. fejezetében részletesen megtalálható, miként kell hivatkozni az idézésekre, amelyeket a szabvány jól elkülöníthetően megkülönböztet a bibliográfiáktól – és a megelőző, 1975-ös szabvány is ugyanezeket a rendelkezéseket tartalmazta.

Az egyetem sajtóközleményben tudatta, hogy a tényfeltáró bizottság jelentését állásfoglalásra elküldte a nemzeti fejlesztési miniszternek. Ezt az eljárást az indokolhatja, hogy a felsőoktatási törvény szerint hasonló esetekben „a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság indítványára a miniszter a bíróságnál kezdeményezi a felsőoktatási intézmény által megszervezett vizsga eredményének, a kiállított bizonyítványnak, oklevélnek érvénytelenné nyilvánítását”. A doktori fokozatot elvben akár az egyetem szenátusa is visszavonhatja, ilyen lépésre azonban információink szerint 1993 előtt született egyetemi doktorátus (úgynevezett kisdoktori) esetében még nem volt példa, és a procedúrának kialakult eljárásrendje sincs.

Diplomafosztás