- Lázár János „egyenesen pofátlannak” nevezte a Magyar Hírlapnak adott interjújában, hogy az ügynökakták nyilvánossága ügyében „a Kádár-rendszer egyik vezető diplomatájának, egy kommunista kollaboránsnak a leszármazottja terjeszti be az LMP javaslatát”. Ezzel egyértelműen az Ön nagyapjára, Schiffer Pálra utalt. A Fidesz frakcióvezetője nem először tesz utalást a rokonságára.

- Ez a kijelentés Lázár Jánostól azért nem meglepő, mert Hódmezővásárhelyen hasonlóan aljas módszerrel támadta be a közgyűlés egyetlen baloldali, és nem mellesleg nagyapja korabeli képviselőjét, amikor annak állítólagosan nyilas felmenőjét emlegette. Lázár János részéről az effajta gátlástalan és gusztustalan módszerek egyáltalán nem idegenek. Anélkül, hogy az „apákésfiúkozás” mélységeit boncolgatnám, halkan megjegyzem: az egyik nagybátyám ’82-es halálához feltehetően köze volt az állambiztonságnak, amelynek kitüntető figyelmét a másik nagybátyám és úgymond kollaboráns nagyapám is élvezte – csakhogy a világ ne legyen oly rém egyszerű Lázár Jánosnak.

A Fidesznek a beterjesztett törvényjavaslatunkkal tartalmi vitája nem volt, a bizottsági ülésen le sem szavazták, hanem csak nagy bátran „letartózkodták”. A plenáris ülésen pedig egyedül a jobbikos Novák Előd és az LMP-s Ertsey Katalin szólt hozzá a javaslatról szóló vitában.

Előbb-utóbb három százalékos párt éléről kiabál a Parlamentbe

- Akkor mégis minek tulajdonítja, hogy a fideszes frakcióvezető – több párttársához hasonlóan – nem először veszi el az apa-fiú, illetve most a fiú-nagyapa kártyát?

- Annak, hogy a különböző tartalmi fanyalgások egyszerűen alaptalanok. A törvénycsomag ugyanis eléggé körültekintően kezeli a katonai és nemzetbiztonsági érdekeket, valamint a személyiségi jogokat. Lázár János húzása – amit az olyan talpnyalói, mint például Kocsis Máté követnek – egyszerűen gyáva és szánalmas. Lázár János nem a Fidesz-frakcióban, vagy a párt holdudvarában ücsörgő egykori ügynökökkel, az állampárt egykori, ma éppen viktoriánus funkcionáriusaival vitatkozik, hanem egy ellenzéki képviselő tíz éve halott nagyapjával szórakozik. Ez gyáva és szánalmas. Lázár János szerintem egy elszabadult hajóágyú, aki már a Fidesznek is sok kárt okoz.

Az elmúlt másfél évben nem volt példa arra, hogy bármely parlamenti képviselő egy másik parlamenti képviselő származásával foglalkozzon. Ettől a jobbikos képviselők is tartózkodni szoktak. Egy esetben, amikor a jobbikos Novák Előd az egyházügyi törvény vitájában utalást tett Fónagy János államtitkár vallási hovatartozására, akkor Lázár János színpadiasan kiállt és kiosztotta a jobbikos politikust. Lázár János elvesztette az erkölcsi alapját arra, hogy bárkit a jövőben kioktasson arról, hogy ember és ember között nem teszünk különbséget. Az, amit Lázár János művel, maga a szélsőjobboldal. Amúgy ugyanezt művelték pepitában Gyurcsány Ferenc fanatikusai, amikor a felmenőim miatt kérték számon rajtam az álláspontomat. Azt is ugyanilyen olcsónak és primitívnek tartottam és tartom most is.

Nem szeretnék abba belebonyolódni, hogy a nagyapám épp a siralomházban - miután az ávósok megkínozták - vetett számot azzal, hogy nem kíván többet politikai pozíciót betölteni, mert felelősnek érezte magát a Rákosi-diktatúra létrejöttében. Abba sem, hogy az '56-os forradalom leverése után újabb eljárást indítottak ellene, mert a távollétében munkástanácsi tagnak választották, így aligha lehetett köze a megtorlásokhoz.

Lázár János meglehetősen hiányos műveltségét sem kívánom kipótolni, de ha valaki picit ismeri az elmúlt félévszázad politikatörténetét, pontosan tudja, hogy az oslói nagyköveti állás finoman szólva sem számított vezető diplomáciai pozíciónak. Persze, együttműködött a Kádár-rendszerrel és ezt erkölcsileg kétségtelenül meg lehet negatívan ítélni. De ebben az esetben a Fidesz jobban tette volna, ha köztársasági elnöknek a disszidens Orosz Istvánt jelöli, nem pedig Schmitt Pált, a Kádár-rendszer miniszterhelyettesét, aki nyilván nem kollaboráns Lázár János szerint.

Arról nem is beszélve, hogy ugyanez a Fidesz a kommunista kormányok egyik miniszterhelyetteséből csinált külügyminisztert, a párt holdudvara pedig tele van olyanokkal, akik párttitkári és KISZ-titkári pozíciókból emelkedtek akadémiai magasságokba. Lázár János és párttársai méltán kiakadtak azon, amikor a balliberális bértollnokok a megelőző nyolc évben – amikor már nem voltak érveik – azzal hozakodtak elő, hogy a fideszes vezetők felmenő rokonai milyen pozíciókat töltöttek be az állampárti rendszerben. Lázár János most semmivel sem különb, mint az előző kurzus valóságmagyarázói és bérkommentelői. Akiknek az volt a végső érvük, hogy Pokorni Zoltán, Kövér László, Navracsics Tibor, vagy éppen Orbán Viktor családjában ki kicsoda volt, mert így próbálták az ellenoldalt magukhoz rántani a sárba.

Ez gusztustalan, alávaló, demokratához méltatlan hangütés. Itt az idő, hogy Orbán Viktor is elgondolkodjon azon, hogy kívánja-e a saját pártját egy ilyen figurával lejáratni. Lázár János rövid távú sikerének nyilvánvalóan ez a lefegyverző politikai gátlástalanság az oka. Amikor az egyik ciklusban rekordösszegű költségtérítést markol fel valaki, majd a következő ciklusban már pofátlan végkielégítésekről kezd beszélni, vagy évekig tőzsdézik városa pénzével, majd hadat üzen a bankoknak, na ez pontosan az a fajta gátlástalanság, amelyet az előző parlamenti ciklusban már megtapasztaltunk. Csak reménykedni tudok abban, hogy a magyar társadalomnak van olyan erős immunrendszere, hogy az ilyen politikusok előbb-utóbb három százalékos pártok éléről kívülről kiabálnak be a Parlamentbe.

Lázár olyan bátor volt, hogy ott sem volt

- Korábban nyilvános vitára hívták Lázár Jánost az ügynökakták ügyében és közölték: ha a Fidesz frakcióvezetője nem fogadja el a kihívást, akkor „azzal azt bizonyítja, hogy ő és a Fidesz fél”. Lázár János stílusából ítélve nem úgy tűnik, mintha reszketne.

- A tárgysorozatba vételi „vita” és döntéshozatal során az ülésterembe sem jött be. Olyan bátor volt, hogy ott sem volt. Amikor pedig nyilvános vitára hívtam, kikerülte a lehetőséget. Most pedig nem érvel, hanem alattomos módon az egyébként halott felmenőim jelentik az érvkészletet. Mi ez, ha nem gyávaság?

- Pedig Lázár Jánossal több ponton is ugyanazon a platformon vannak; ebben a kérdésben legalábbis. A frakcióvezető azt állította, hogy „a katonai és a nemzetbiztonságot veszélyeztető jelentéseken kívül minden, az ügynökaktákkal kapcsolatos adatot nyilvánossá kell tenni, és párthovatartozás nélkül viselni kell a következményeket”. És mintha Önök sem mondanának mást.

- Lázár Jánosnak a saját pártjával kell viaskodnia, de ezt a meccset nincs mersze ott lejátszani. De ja vu érzése van az embernek: 2007 körül Gyurcsány Ferenc is hasonlóan elszánt volt az aktanyilvánosság ügyében, mint Lázár most, csak hát valahogy ő sem bírt azzal a frakciójával, aminek a torkán amúgy minden egyebet simán letolt. Mi azzal érvelünk az aktanyilvánosság mellett, hogy húsz évvel a rendszerváltás után világosan látni kell, hogy az állampárt bukása után is hogyan szőtték át a kulturális és gazdasági életet ezek a hálózatok.

- Miközben Kövér László házelnök, aki korábban a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter volt, az ügynökkérdésről azt mondja: az egyszerű „gumicsont” és egy „értelmiségi belügy” csupán.

- Dehogy az. Az LMP nem az egyszerű spionokra céloz, hanem – a nemzetbiztonsági érdeket figyelembe tartva – a teljes rendszert szeretné nyilvánossá tenni. Hogy megtudjuk, hogyan épültek be ezek a túlélő állambiztonsági hálózatok a rendszerváltó pártokba, a privatizáció folyamatába, vagy a médiába. Ez nem egy hirtelen politikai PR-fogás az LMP részéről, a 2008-as agendánkban, majd a választási programunkban már szerepelt ez a követelés, az aktanyilvánosság mellett pedig számos alkalommal érveltünk az Országgyűlésben is 2010. májusa óta.

Kifejezetten örültünk, amikor a Fidesz az átmeneti törvényben megteremtette az aktanyilvánosság alkotmányos alapjait. De semmi nem követte. Ezért mondjuk azt, hogy jó okkal gondoljuk: a Fidesz számára a múlt lezárása nem több annál, minthogy fenntartsa azt az állapotot, amikor havonta meg lehet csörgetni a bilincset a szocialisták feje felett.

- A személyeskedő Lázár-nyilatkozat milyen hatással van/lesz a Fidesz és az LMP viszonyára?

- Az LMP az elmúlt években a más pártokhoz fűződő viszonyát sohasem aszerint határozta meg, hogy kit milyen indulatok fűtenek vagy mi az, ami taktikailag hasznos. Mi elvi alapon kívánunk konstruktív ellenzéki szerepet betölteni. Az sem Lázár János verbális ámokfutásának szólt, amikor tavaly decemberben kijelentettük, hogy a Fidesz felmondta a parlamentáris együttműködést. Sokkal inkább annak, hogy a kétharmados többség a házszabály-módosításával puccsszerűen lenullázta az ellenzéki jogosítványokat és alkotmányba betonozták az egykulcsos adót, amivel illegitim módon korlátozták az emberek választási szabadságát.

Az LMP nem azért konstruktív, hogy a Fidesznél vagy Lázár Jánosnál jó pontokat gyűjtsön, hanem mert ezzel tartozunk a választóinknak. A felelős ellenzékiségnek része az, hogy következetesek legyünk és a választók számára folyamatosan világossá tegyük a pozitív alternatívát, mit választanak, ha az LMP-re voksolnak 2014-ben, továbbá létezhetnek olyan pillanatok, amikor a parlamenti pártoknak közösen kell fellépniük. Azért vagyunk konstruktívak, mert az elmúlt húsz év ellenzéki politikája a „csakazértsemről” szólt, a betartás kultúrájáról és ez az ellenzéki szerepfelfogás nagymértékben felelős a jelenlegi közállapotokért.

Igen, továbbra is hiszünk abban, hogy lehet más a politika. Nyilvánvaló ugyanakkor, ha Orbán Viktor nem teszi rövid időn belül világossá, hogy elutasítja azt a szélsőjobboldali hangütést, amely származási alapon vitatkozik tartalmi érvek helyett, akkor az hosszú távon, 2014-en túlmutatva is lehetetlenné teszi, hogy akár a legszükségesebbekben is együtt tudjon működni a Fidesz és az LMP.