A napokban tettük közzé, hogy a tanácselnöki tisztségre határozatlan időre kinevezett bíráknak – a többi vezetőhöz hasonlóan – rendszeresen, hatévente pályázniuk kellene, ha posztjukat meg kívánják őrizni. Több forrásunk is megerősítette: készült ilyen előterjesztés, ami aggályos, hiszen fenyegetné az ítélkezési munka szakmai irányításáért felelős személyek egzisztenciális biztonságát, és így a bírói függetlenséget.

– Valóban van efféle javaslat, csakhogy az nem kormányzati előterjesztés, hanem egy bírósági vezetői értekezleten merült fel, és korántsem öltötte konkrét tervezet formáját – állítja Tóth Áron László, az OBH kabinetvezetője. A közelmúltban a bírósági szervezeten belüli javaslatok alapján a hivatal egy nagyjából húsz pontból álló csomagot állított össze, amit véleményezésre megküldött a Kúria, az ítélőtáblák és a törvényszékek elnökeinek.

A bevezetőben utaltak rá, hogy a parlament előtt van egy, a bíróságok szervezetéről, illetve a bírák jogállásról szóló törvények módosításáról szóló tervezet, amely szerint a járásbíróságokhoz tartozó településeken törvénykezési helyet létesíthetnének. Ez azt jelenti, hogy ha az ügyforgalom azt indokolja, bárhol lehet olyan, a jogkereső polgárok lakóhelyéhez közeli kihelyezett bírósági ügyintézési hely, amelyen csak meghatározott időközönként tartanának tárgyalásokat. Egyéb változást viszont a kormány most nem kezdeményezett, így ha valaki ezt olvasta volna ki az iratból, az Tóth szerint tévedett.

A törvényalkotó azonban valóban akar tárgyalni az igazságszolgáltatással kapcsolatos szabályokról, s az Országos Bírósági Hivatal (OBH) megfelelőnek tartotta a pillanatot, hogy a különféle szakmai fórumokon elhangzott felvetéseket összegezze. A csomagban vannak kizárólag technika jellegű javaslatok, de kétségtelenül szóba kerülnek tartalmi kérdések is: a vezetői pótlékok rendszerének újragondolása – ezt a bírói alapilletmény akár felét megközelítő juttatást célszerű lenne a tényleges többletfeladatokkal arányosan kiszámolni –, és a tanácselnökök ügye.

Tóth Áron László elmondta, hogy a szervezeten belül sincs egyetértés: ha a tanácselnök bírósági vezető – és a hatályos szabályozás szerint az –, akkor semmi nem indokolja a határozatlan idejű kinevezését. Ugyanakkor a törvényszékeken a tanácselnökök bizonyos pertípusok esetén egyedül ítélkeznek, nincs beosztottjuk. Az ő esetükben az e posztra történő kinevezés így gyakran inkább szakmai elismerés, de a kiemelkedő teljesítményt nem feltétlenül névleges vezetői tisztséggel kellene jutalmazni.

Szerencsésebb megoldás lenne, ha illetményt nemcsak a pozíció – és a szolgálati idő – alapján határoznák meg, hanem a fizetés a munka minőségét is jobban tükrözné. Ezt a régóta tervezett bírói életpályamodell szabályozhatná, de egyelőre nem tudni, hogy mikor születhet meg ez a dokumentum. Ma is van azonban lehetőség arra, hogy a kiválóan alkalmas minősítést szerző törvényszéki bírók hat év után az Országos Bírói Tanács döntése alapján címzetes táblabírói, a táblabírók címzetes kúriai bírói címet kapjanak, és akkor a fizetésük még valamivel több is lesz, mint ha tanácselnökké neveznék ki őket.

A bírák egy része mindezek ellenére a függetlenség sérelmeként értékelné, ha a határozatlan időre szóló tanácselnöki kinevezést visszavonnák. Ami valóban aggályos lehet, hiszen szerzett jogról van szó. A beérkezett vélemények is azt tükrözik, hogy az ilyen változásokat felmenő rendszerben – tehát a már hivatalban levők státusát érintetlenül hagyva – lenne célszerű bevezetni.

Az érdeklődést az is mutatja, hogy az OBH kabinetvezetőjének elmondása szerint a javaslatcsomagnak ehhez a pontjához érkezett a legtöbb észrevétel, és valóban többen is ellenvéleményt fogalmaztak meg. Ám egyelőre semmi nincs eldöntve – hangsúlyozta –, s a szakmai egyeztetések eredményeként előfordulhat, hogy a tanácselnökökre vonatkozó szabályozás megváltoztatására nem tesznek javaslatot a jogalkotónak.