Romsics Ignác: Huszadik századi traumáink
A XX. századi magyar történelem két sorsdöntő eseménye, az 1920-as trianoni békeszerződés és az 1944-es holokauszt a nemzeti liberális magyar állam- és nemzetépítés tragikus kudarcának két egymással szorosan összefonódó komponense - így kezdi Romsics Ignác történész terjedelmes írását, amely lapunk szombati számában, a Hétvége mellékletben lesz olvasható.
Romsics Ignác - egyebek mellett a Tanácsköztársaság, a vörös- és fehérterror tárgyalásával - azt elemzi, milyen gazdasági, kulturális és politikai körülmények alakították a magyarországi zsidóság helyzetét és megítélését. Természetszerűleg kitér az antiszemita jelenségekre, a bűnbakképzés okaira is. Trianon kapcsán például hangsúlyozza: miközben a jobboldal a vádlottak padjára ültette a "zsidókat" és a "szabadkőműveseket", a magyar zsidó szervezetek (az atrocitások és antiszemita hangulat ellenére) teljes mellszélességgel kiálltak a trianoni határok Magyarországra nézve előnyös megváltoztatása érdekében.
Napjainkról szólva a történész sajnálattal közli: a politikai demokrácia és a szellemi pluralizmus következménye nem a traumák kibeszélése és a holokausztért viselt felelősség mértékének körültekintő megállapítása, ezáltal a társadalmi-kulturális kohézió erősítése és egy új, integratív nemzeti önkép elfogadása lett. Hanem a vádaskodások felerősödése, a betokosodott sebek gyakran nem gyógyító szándékú feltépése és olykor az egész problémahalmaz politikai haszonszerzésből vezérelt instrumentalizálása.
Romsics Ignác ugyanakkor nem tartja teljesen reménytelennek a tragikusan megakadt, majd félresiklott liberális és integratív jellegű magyar nemzetépítés modelljének - korunkhoz igazodó - felújítását. Ennek pontos elgondolása és levezénylése szerinte a magyar szellemi elit feladata.