Április 6-án a sikerrel megvívott országgyűlési választási csata, vagyis a bejutást érő számok megismerése után vonult át az LMP vezetése és szűkebb szimpatizánsi köre az Ankert nevű szórakozóhelyre, most viszont – nyilván praktikus megfontolásokból – eleve a fedett belső udvarral is rendelkező, vagyis esőálló romkocsmába szervezték az eredményvárót.

Teknős Miklós / Népszabadság

Hogy ez jó vagy rossz ómen-e, azt este hét óra körül, az első vendégek felbukkanásakor még senki sem tudhatta – abban az időpontban csak a rendezők, a sajtóval foglalkozó munkatársak és a kiküldött tudósítók tartózkodtak a helyszínen. Olyannyira, hogy az eseményre tartva munktársunk fél hétkor még az Oktogonon látta standolni Heltai Lászlót, az ökopárt EP-listájának harmadik helyére kvalifikált gazdaságpolitikust, vagyis egyáltalán nem úgy tűnt, mintha az LMP-sek biztosak lettek volna a dolgukban, és előre ittak volna a medve bőrére.

A lista első két helyezettje, Meszerics Tamás és Csiba Katalin valamivel 7 után futott be.

Meszerics annak a véleményének adott hangot, hogy a rendkívül alacsony részvételi arány valószínűleg nem előnyös az LMP-nek, Magyarország szempontjából pedig mindenképpen hátrányos.

- Ha az ország legnagyobb pártja nem mozgósít, akkor ennél többre sajnos nem lehet számítani – jegyezte meg.

Csiba Katalin nem bocsátkozott esélylatolgatásba, de nem is volt rá alkalma, mert ostromzár alá vették a fotósok (utána annyit azért elmondott lapunknak: eleve 30 százalék körüli részvételre számított, és most is úgy látja, hogy akörül lesz a részeredmény).

Később az Ankert külső, lampionsorokkal díszített udvara lassan benépesül, az összegyűlt politikusok és támogatók a sajtómunkásokkal vegyesen meccsnézéssel múlatják az időt (leszámítva azt a néhány pártcelebet, akire éppen lecsapnak a mikrofonos-kamerás médiakülönítmények).

A kivetítőkön az Újpest játszik a DVTK-val, és erősen úgy fest, hogy a jelenlévők között egyik csapatnak sincs jelentős tábora. Az viszont máris kiderült, hogy a helyszín tökéletes: egy ilyen kora nyári estén ennél kevés kellemesebb lehetne találni a kampány feszültségének levezetésére és az eredmények kiböjtölésére.

Közben hozzájutottunk egy exkluzív, de jó eséllyel sokak világképét megrendítő információhoz: Szél Bernadett, az LMP társelnöke elárulta, hogy amíg be nem lépett a pártba, sosem jár romkocsmában, ezért most hosszú évek mulasztásait kell pótolnia.

A Mandiner által közölt előzetes adatok (67 százalékos feldolgozottságnál 4,77 százalék az LMP-nek) nem tettek igazán jót a hangulatnak, de gyászról túlzás lenne beszélni: a párt már kétszer is átélte, hogy a szavazatszámlálás végén, a nagyvárosi és a budapesti voksok összeszámlálásakor lett meg a várt eredmény, most is ebben bíznak.

Hallottunk olyan véleményt is, hogy ez a hatás most a korábbiaknál nagyobb mértékben is érvényesülhet, hiszen most nagyobb volt a különbség a vidéki és a városi szavazók választási aktivitásában, mint áprilisban.

Komolyabb tapsvihar akkor futott végig a kerten, amikor néhány perccel fél 11 után az Index azt közölte, információi szerint néhány száz szavazattal bejutott az LMP. Itt tulajdonképpen az utóbbi órákban mindenki erre a hírre várt: ezek szerint az utoljára megszámolt szavazatok megint segítettek.