A főváros 2010-2011-ben - részben Tarlós István választási ígéretei nyomán - kezdett komolyan foglalkozni a a Római-part árvízvédelmével. A probléma itt kettős: egyfelől ez a szakasz a budapesti árvízvédelmi rendszer egyik leggyengébb pontja - vagyis valamilyen beavatkozásra mindenképpen szükség van -, másrészt viszont az egyik legkézzelfoghatóbb szándék azoknak a nagy értékű állandó épületeknek (szállodák, társasházak stb.) a megvédése, amelyek egy papíron ma is hullámtéri üdülőövezetnek számító területre épültek, ahová korábban,
éppen az időszakos vízborítások miatt csak csónakházakra és lábon álló építményekre adtak ki építési engedélyt.

Az önkormányzat négy tervváltozatot vizsgált meg, ezek közül most a legdrágább, legnagyobb természetátalakítással járó, és egyértelműen az ártéri övezet szárazon tartására optimalizált verzió a befutó, amit az ellenzők úgy értelmeznek: a kormány és a helyhatóság az adófizetők pénzén hajt végre értéknövelő beruházást, aminek az elsődleges haszonélvezője nem a főváros, hanem néhány helyi ingatlantulajdonos lesz. (Ezt a vélelmet erősíti, hogy a terv egyik fő támogatója jókora szállodát épített a parti sétányon, a még beépítésre váró telkek pedig banki tulajdonban vannak - a pénzintézetek alighanem befektetési céllal, átminősítésre számítva vásárolták meg azokat.)

A kormány tavaly decemberben "nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította a Római-parti árvízvédelmi védmű megvalósításával kapcsolatos közigazgatási hatósági eljárásokat", ami azt jelenti, hogy a partszakasz eredeti arculatához ragaszkodó helyiek, illetve a civil környezet- és természetvédők beavatkozásilehetőségei radikálisan leszűkültek.

A projekt a közbeszédben mobilgát-építésként fut, ám ennél lényegesen többről van szó: egyrészt vasbeton gátfalak is épülnének, másrészt pedig szerepel a tervekben egy önmagában félmilliárd forintos "mederfeltöltés" is, amely mvalójában egy ritkán, csak nagy árvizek idején elöntött ártéri erdő területének feltöltését takarja - értelemszerűen a fák kivágásával. (Érdekes adalék, hogy a főváros az adott mederszakasz feliszapolódásával indokolja a beruházást, ám ez a jelenség csak kb. 200 méteren fordul elő, a feltöltés viszont egy több mint 1
kilométeres partrészt érint.)

A 30 méter széles sávban 150 ezer köbméternyi föld szétteregetésével járó beavatkozás védett fajok élő- és ívóhelyének elpusztításával, illetve a hagyományos Római egyik utolsó darabkájának eltüntetésével járna, amit a Védegylet nevű zöldszervezet a terület helyi védelem alá helyezésé kíván megelőzni - a civilek kezdeményezését a lapunk birtokában lévő dokumentumok szerint az illetékes szakminisztérium, illetve a természetvédelmi szakhatóság is támogatja. A Párbeszéd Magyarországért által az interneten elindított, a fakivágás ellen tiltakozó petíciót pedig eddig mintegy 3500-an írták alá.

Az MTA Tájépítészeti Albizottságának minapi állásfoglalása szerint " a Római-parti kavicsos partjelleg és a
folyót kísérő galériaerdő olyan egyedi tájérték, amelynek kultúrtörténeti, tájhasználati aspektusai és térségi zöldfolyosó szerepe megkérdőjelezhetetlen, és mint ilyen védelemre érdemes (...) az eddig vizsgált árvízvédelmi változatok közül költséghatékonysága, fenntarthatósága és valós árvízi védelmet biztosító jelentősége miatt inkább a Nánási út-Királyok útja védvonal megerősítésére kellene koncentrálni, tekintettel arra, hogy a hullámtér védelme az önkormányzatnak nem kötelező feladata".

A védetté nyilvánítási szándékra Tarlós a Fővárosi Önkormányzat honlapján úgy reagált: "a védmű megépítésének megakadályozása például a 2002-es árvízhez hasonló beláthatatlan következményekkel járhat,
amiért minden erkölcsi és jogi felelősséget a védmű megvalósítását akadályozóknak kell viselniük". Ebben azonban van mémi csúsztatás, hiszen a több változatban megtervezett védmű az ártéri erdő kivágása
és a terület feltöltése nélkül is megépíthető.