Több mint tíz évvel ezelőtt kezdődött az a debreceni ingatlanügy, amelynek érintettjei a történteket immár nem annak nevezik, aminek indult, azaz adásvételnek, hanem rémálomnak. Mivel az akták évek óta járják a bíróságokat alapfoktól a Kúriáig, az érintetteket terhelő fizetési kötelezettségek a késedelmi kamatokkal együtt több mint tízmillió forintra rúgnak. Az íráshoz a szereplők nem vállalták a saját nevüket, a történetüket mégis szeretnék megosztani a nyilvánossággal, méghozzá azzal a céllal, hogy mások okuljanak belőle. A szerteágazó ügy tanulsága ugyanis az, hogy az érintettek arra fizetnek rá, amire álmukban sem gondoltak volna: a foglaló és az előleg közötti különbségekre.

Gyanús, ha a vevő „elfelejti” a foglalót Teknős Miklós / Népszabadság

Debrecenben egy azóta megszűnt részvénytársaság – a továbbiakban nevezzük Átverő Rt.-nek – meg akart vásárolni több, egymás mellett fekvő telket, hogy azokat később összevonja, és ingatlanfejlesztést valósítson meg. Az adásvételi szerződéseket 2004-ben írták alá, ám a vevőt, azaz az Átverő Rt.-t képviselő ügyvéd a szerződés aláírása előtt pár perccel közölte, hogy elfelejtette magával hozni a foglalót, de az eladók legyenek nyugodtak, írják alá a szerződést, és a pénzt egy későbbi időpontban megkapják. A telektulajdonosok egyike gyanút fogott, és nem írta alá a szerződést, mondván: csak akkor látja el kézjegyével az iratot, ha azonnal megkapja a foglalót. A többiek azonban jóhiszeműek voltak, aláírták a szerződést, sőt pár nappal később boldogan át is vették az összeget. Akkor még nem sejtették, hogy ezzel súlyos hibát követtek el.

Egy évvel később kiderült, hogy az Átverő Rt. mégsem képes megvalósítani a területre tervezett beruházást, ezért tájékoztatta az eladókat, hogy eláll a szerződéstől, és egyúttal felszólította a telektulajdonosokat, hogy a cég által a szerződés aláírása után átvett pénzt – fejenként hatmillió forintot – fizessék vissza. Az érintettek erre nem voltak hajlandók, elvégre úgy tudták: ők foglalót vettek át, nem pedig előleget, a foglaló pedig nem jár vissza. Később, immár a bíróság előtt, ahová alperesként kerültek a szóban forgó összeg meg nem fizetése miatt, hideg zuhanyként érte őket az a jogi érvelés, miszerint az adásvételi szerződés aláírása után átadott összeg nem foglalónak, hanem előlegnek minősül, azaz visszajár. A foglalót ugyanis minden esetben a szerződés aláírásának pillanatában fizetik ki, míg az előleget utána. Ekkor értették meg, hogy annak idején az Átverő Rt. ügyvédje miért „felejtette el" magával vinni a foglalót: a cégnél belekalkulálhatták a telekvásárlásba, hogy az oda tervezett beruházás meghiúsul. Nem akarták elbukni a foglalót, ezért csináltak belőle trükkösen előleget.

A telektulajdonosok 2007 óta járják a bíróságokat, hiszen nem akarnak fizetni. Nem is tudnának, az eredetileg hatmilliós összeg ugyanis mára 12 millióra duzzadt. Hajmeresztőnek tartják, hogy ügyükben a bíróságokon egymásnak teljesen ellentmondó határozatok születnek. 2011-ben első fokon pert nyertek, ám a megszűnt cég követelését képviselő felperes fellebbezett. Az ítélőtábla 2011-ben helybenhagyta az elsőfokú határozatot, mire a felperes felülvizsgálati kérelemmel fordult az akkor Legfelsőbb Bíróságnak nevezett Kúriához.

Az alperesek szerint a formai követelményeknek sem felelt meg beadvány, ennek ellenére a tanács hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet, és az ügy visszakerült a Debreceni Törvényszékre. Itt váratlan fordulat történt: habár korábban mind az első fok, mind az ítélőtábla az átvert telektulajdonosoknak adott igazat, a megismételt eljárást az alperesek elbukták. Most abban bíznak, hogy felülvizsgálati kérelmüket a Kúria számukra kedvezően bírálja el. Az ügy sajnálatos pikantériája, hogy az ingatlantulajdonosok egyike időközben elhunyt, és az ügyről korábban mit sem sejtő örökösök megörökölték a fizetési kötelezettséget is. Mint mondták, igazi rémálom, ami velük történik – csakhogy bármennyire is szeretnének, nem tudnak belőle felébredni. Gyanút kell fogni, ha a vevő elfelejti elhozni a foglalót.