Az orbáni gépezetben nincs rá szükség, múzeumban a helye
Martonyi János old schoolos vonalához sorolja magát, a volt külügyminiszterrel remek a személyes nexusa és büszke is erre – Prőhle Gergely nem kulcstényező, de fontos szereplője a közéletnek, diplomáciának. Most Balog Zoltán tárcájának, az Emminek a nemzetközi és uniós kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára, de január 1-jétől a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója lesz.
Mint megtudtuk, az, hogy az orbáni adminisztráció második vonalából kivonul, a saját döntése volt, szűk körben azt mondta, olyasmivel szeretne foglalkozni, aminek „a maradandósága valószínűbb", mint a mostani feladatkörében képviselt erények.
Prőhle Gergely azzal indokolta a Petőfi Irodalmi Múzeumba tervezett Wass Albert-kiállítást, hogy „ha egy írónak ennyi szobra van egy országban, akkor foglalkozni kell a jelenséggel". Túl azon, hogy egy életművet csak akkor minősítenek szobrok, ha az illető művész maga a szobrász, azért hadd jegyezzük meg azt is: nagyon reméljük, hogy a PIM új vezetője nemcsak a kultúrpolitikában szélsőjobbról fújó széljárást ismeri, hanem Wass Albert könyveit is. És szigorúan szakmai alapon már ki is jelölte a tervezett tárlat helyét oda, ahová való: az irodalmi múzeum alagsorába. De feltétlenül hagyják égve a villanyt! Kellene az alagsorba egy kis fény is. (K. Zs.)
Az egykori berlini és berni nagykövet, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője a „rendszer" része marad, de már nem a közigazgatás keretén belül. A 2010-ben kezdődő ciklusban, amikor Martonyi János irányította a magyar diplomáciát, Prőhle a Bem téren az EU-s kétoldalú kapcsolatokért, a sajtóért és a kulturális diplomáciáért felelős helyettes államtitkár volt, Navracsics Tiborral is szívélyes volt a kapcsolata, Szijjártó Péter tárcájánál viszont már nem kapott stallumot.
A kormány leegyszerűsített politikai üzeneteinél Prőhle cizelláltabb, „a világ teljesebb ismeretéről tanúskodó" véleményt fogalmazott meg. Noha maga döntött úgy, hogy megpályázza az irodalmi múzeum vezetését, a magyar diplomácia egyik jó ismerője azt mondta róla: nem volt „rendszerkompatibilis". Ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna lojális. De a kereskedelmi szemléletű diplomáciával szemben a klasszikus diplomácia képviselője maradt – az orbáni gépezetben „ilyenekre" nincs szükség.
Bozóki András, a Gyurcsány-kormány kulturális minisztere: „Szívesen látnám a Nemzeti Együttműködés Rendszerének további arcait is múzeumban, lehetőleg egy panoptikumban. Ami a konkrét esetet illeti: jobb lenne, ha nem volt politikus, hanem az irodalomhoz értő ember foglalhatná el ezt a helyet."
Krasztev Péter irodalomtörténész, volt kultúrdiplomata: „Nem tudok róla, hogy Prőhlének volna irodalomtörténeti tevékenysége. Ő nem irodalmár, hanem elkötelezett pártkatona, aki ott teljesít szolgálatot, ahová helyezik. Egyszer írt egy munkát Magyarország külföldi kulturális bemutatkozásának stratégiájáról, de ezt én úgy tanítom az egyetemen, mint a műfaj negatív példáját. A Fidesz intenzív offenzívájának újabb állomása, hogy elfoglalt egy olyan helyet, amely eddig még függetlenként tudott működni."
Kerékgyártó István író, az ORTT egykori főigazgatója: „Prőhle Gergely egy nagy tudású, jelentős nemzetközi kapcsolatokkal, főleg német kapcsolatokkal rendelkező politikus. Szerintem a részéről ez visszavonulás a politika első vonalából, nyilván kínos volt már neki a magyar kormánypárt Merkel-gyalázása, és a menekültellenességben sem akart úgy nyomulni, ahogy a pártvezető azt egy első fronton harcoló fideszes politikustól manapság elvárja. Amúgy meg csak örülhetünk, hisz – ha a hatalom úri jókedve úgy tartja – akár meg is szüntethette volna a PIM-et, mivel az irodalom vajmi kevésbé érdekli, kifizető helynek, pénzkiszivattyúzásra meg aligha alkalmas".
