A Debreceni Református Kollégium Baráti Köre honlapjának tanúsága szerint visszahelyezik Horthy Miklós kormányzó emléktábláját, amelyet hetven esztendővel ezelőtt az egyesület elődje, a Kollégiumi Diákszövetség állított. A márványtábla tavaly került elő a kollégium déli szárnyának felújításakor.

A rendezvény – derül ki a meghívóból – május 19-én, a kollégiumi diáktalálkozó keretében lesz. "Horthy Miklós kollégiumi diák" emléktáblájának történetéről Győri János, a baráti kör elnöke tart előadást. Az emléktáblát a kollégium udvarán Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke leplezi le.

A terv ellen tiltakozók szerint az iskolafenntartó tiszántúli református egyházkerület ezzel a magyar protestantizmus és a magyar történelem legkiválóbb szellemi nagyságait kibocsátó, elévülhetetlen egyház- és kultúrtörténeti érdemeket jegyző debreceni református kollégium múltjának súlyos meggyalázására készül.

A szerkesztőségünkhöz eljuttatott tiltakozó állásfoglalást - többek között - Bárdos-Féltoronyi Miklós geopolitológus, Csákó Mihály szociológus, Fazekas Csaba történész, Hajdu Tibor történész, Huncik Péter pszichiáter, Karády Viktor történész, Karsai László történész, Iványi Gábor teológus, Lukács Péter oktatásszociológus, Majsai Tamás teológus, Mártonffy Marcell teológus, Mink Júlia jogász, Nagy Péter Tibor szociológus, Szuhay Péter antropológus, Trencsényi László pedagógiai kutató, Vekerdy Tamás pszichológus jegyzi. (A petícióhoz itt lehet csatlakozni).

Az aláírók elfogadhatatlannak tartják, hogy az alma mater jó hírét öregbítő Csokonai Vitéz Mihály, Arany János, Ady Endre vagy Móricz Zsigmond mellé Horthy táblája is felkerüljön.

Bárhogy vélekedik is valaki a Horthy-rendszer konszolidáltabb időszakairól, Horthy személyének a tisztelet jegyében fogant méltatása kontinuitásvállalást jelent olyan évekkel és eseményekkel is, amelyeket a "differenciált" Horthy-kép feltétlen hívei közül sem tekint senki a magáénak, aki a civilizált értékeknek is elkötelezett képviselője –hangsúlyozza az állásfoglalás.

Horthy emlékének ápolása kontinuitást és kontinuitásvállalást jelent például a fehérterrorral, az antiszemitizmussal és a fajelmélettel, a zsidótörvényekkel, a revizionista célok igézetében Hitlerrel kötött szövetséggel, az 1941-es előholokauszttal, a Délvidéken elkövetett tömeggyilkossággal – és nem utolsósorban az 1944. április 16-a és július 6-a közötti időszak fejleményeivel, amikor személyes döntéseivel összhangban ment végbe hazánk vidéki zsidóságának gettóba zárása és deportálása.

Az aláírók őszintén remélik, hogy a tiszántúli református egyházkerület és annak vezetője, Bölcskei Gusztáv püspök – aki egyszersmind a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke is – tudatában van a Horthy életútjához kapcsolódó erőteljes történelmi és társadalomlélektani szimbolizmusnak. Ennek megfelelően pedig minden igyekezettel el kívánja kerülni egyháza és saját közösségvállalását azzal a szellemi métellyel is, amelynek rehabilitációját és népszerűsítését ma éppen a Horthy-kultuszt építő magyar újnácizmus közéletfertőző gaztevői szorgalmaznak.

Tudva, hogy a világ jobbik felében a Horthyhoz hasonló múlttal rendelkezők emlékét inkább szégyellni való gyalázatnak tartják, a tiltakozók felszólítják az egyházkerület felelős tényezőit, hogy még időben fontolják meg a református kollégium jó hírnevét semmiképpen nem szolgáló volt növendék, Horthy Miklós emléktáblájának visszahelyezését.