A történész ezt annak kapcsán közölte, hogy csütörtökön olyan érdeklődés nyilvánult meg internetes oldaluk iránt, hogy alig lehetett őket elérni. A honlap látogatói túlnyomórészt arra voltak kíváncsiak, hogy az intézet frissen publikált kutatásai szerint ki volt jelen ügynökként az újratemetésen.

Nem kell senkit kiemelni

Véleménye szerint "nem kell egyetlen személyt sem kiemelni a hálózati személyek közül", mert a rendszerváltás egyik emblematikus rendezvényén nem ők voltak a fontosak, sőt "méltatlan lenne közülük bárkit is megemlíteni", mert ők csak "lábjegyzetei voltak ennek a történetnek". Mint mondta, az akkori Belügyminisztérium "félelemből befolyásolni akarta" ezt a felemelő eseményt, pedig nem volt mitől félni, mert ez egy "katartikus rendezvény volt", ahol nem kellett számolni rendzavarással.

Jellemző a hisztéria

Rainer M. János a mai közbeszédet illetően jellemzőnek nevezte, hogy a közvélemény ennyire "hisztérikusan reagál" minden újabb, ügynököket megnevező információra. Ez a demokratikus deficitnek tudható be, annak, hogy 20 éve "elmondatlan ez az ügy", hiszen az ügynökmúltról teljes lista eddig még nem került a nyilvánosság elé. A szakember rámutatott: ezért fordulhatott elő, hogy annyira nagy volt az érdeklődés új internetes oldaluk iránt, hogy lefagyott a rendszer, "kiolvadt a biztosíték", hiszen ilyen tömeges látogatásra nem voltak felkészülve. Az egyik internetes hírportál és a saját szolgáltatójuk is felajánlotta segítségét, hogy "a rohamszerű érdeklődést" ki tudják elégíteni - jegyezte meg.

Érintettek voltak

Az általuk a honlapra érintettként kirakott nevekkel kapcsolatban megjegyezte: ők nem az ügynöktörvény, hanem pontosan körülhatárolható történészi elvek alapján hozták nyilvánosságra neveiket. Ez azt jelenti, hogy a hálózati szerepvállalásnál az esett perdöntően latba, hogy kerültek-e elő róluk "releváns iratok". Ezek az iratok többek között az úgynevezett 6-os kartonok, amelyek a hálózati nyilvántartásba vételről tanúskodnak. Ha ezek 1989. június 16-án "ki voltak töltve, értelmezhetők voltak, és nem zárták le azokat", ami azt jelenti, hogy az illető az újratemetés időpontjában "érintett volt" az állambiztonsági hálózat embereként - mondta. Arról is beszélt, hogy kutatásaik során kifejezetten az állambiztonsági szervek iratait őrző Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának dokumentumaira hagyatkoztak. Megemlítette, hogy az ügynökökről szóló iratokat 1945-1989 között folyamatosan, rutinszerűen selejtezték, ráadásul a rendszerváltáskor kampányszerűen folyt az iratmegsemmisítés.

A hatalom is mozgósított

Ungváry Krisztián történész az MTI megkeresésére elmondta: Nagy Imre és mártírtársai újratemetésére az akkori ellenzék teljes létszámban kivonult, így a hatalom is mozgósította az összes olyan ügynököt, aki a politikai ellenzékkel foglalkozott. Nagy Imre újratemetésén a beszervezettek feladata az volt, hogy az eseményt az "állambiztonság intuíciói" alapján megfelelően kontrollálják - mondta. A történész szerint 1989-ben már nem volt olyan könnyű az embereket beszervezni, mint korábban, bár akkor sem volt ez teljesen lehetetlen, de ezeknek az embereknek a zöme sokkal - akár, mint Bárándy György esetében, évtizedekkel - korábban kezdte "karrierjét" hálózati személyként.

Teleírogatott kötetek

Erről eléggé nyilvánvaló bizonyítékok maradtak fenn, például az állambiztonság hálózati nyilvántartása, valamint egyeseknél, mint Bárándy György, a kötetek, amelyeket "teleírogatott" - tette hozzá. A történész hangsúlyozta, hogy a magyar emberek nagy része megtagadta az együttműködést, tehát azok, akik vállalták a beszervezést, a lakosságon belül egy "törpe kisebbség voltak".

Új tartalmak

Az 1956-os Intézet csütörtökön indított el új internetes tartalomszolgáltatását a www.rev.hu/89 oldalon, amelyen bemutatják Nagy Imre és mártírtársai újratemetését az előzményekkel és a visszhanggal együtt. Az oldalra látogatók fotókat láthatnak Nagy Imre és társai holttesteinek kihantolásáról, valamint az 1989. június 16-i újratemetésükről, továbbá videofelvételeket is bemutatnak ugyanerről és az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásairól, amelyeken szintén az újratemetés módját vitatták meg.