Putyin megvette a magyar elitet
Címe szerint a villamosenergia-termelés jövőjéről, valójában az Orbán–Putyin-atompaktumról rendezett kedden konferenciát az MTA – Pálinkás József akadémiai elnök megnyitó szavai szerint azért, hogy az egyre hangosabb politikai érvelés helyett végre tudományosan megalapozott vélemények jussanak el a nyilvánossághoz, és a lehető legkisebb mértékben irányítsák illúziók, illetve tévhitek a közvéleményt. Az eddigi Paks-ügyi kormánykommunikáció burkolt kritikájaként is felfogható mondatok, illetve Sólyom László volt köztársasági elnök felvezető előadása után valóban a téma szakértői léptek a zsúfolásig megtelt nagyterem pulpitusához.
Kovács Pál energiaügyi államtitkár azzal igyekezett megvédeni a nyilvánosság háta mögött megszületett atomdöntést, hogy az országnak megbízható, olcsó, tiszta, fenntartható, biztonságos energiára van szüksége, és a majdani új blokkok az összes kritériumot teljesíteni tudják. Érvelése alapján uránból egyelőre bőségesek a globális készletek, három ország is gyárt nukleáris üzemanyagot, és a fűtőelemekből többévnyi mennyiség is betárolható. Pozitívumként említette azt is, hogy a nukleáris hulladékkezelés teljesen transzparens. Mivel kérdések feltételére nem volt mód, nem kellett válaszolnia arra a felvetésre, hogy mennyibe került a 2003-as üzemzavar során hulladékká vált fűtőelemek máig húzódó eltakarítása, és ki fizette a számlát.
Deák András energiapolitikai elemző, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa azokat a szempontokat vázolta fel, amelyek segítségével el lehet fogadtatni a külvilággal – mindenekelőtt az EU-val – az orosz részvételű paksi bővítésről szóló döntést. Ehhez szerinte kell egy megfelelő kerettörténet, amelybe a magyarországi nukleáris energiatermelés volumenének megduplázása beleillik, meg kell vizsgálni, hogyan illeszthető össze a lépés az európai szabályozással, és mérlegelnünk kell az ügy „diplomáciai költségeit”. Mint rámutatott, a nukleáris energia részarányának növelése unikumnak számít Európában, még a szinten tartással is csak egyetlen állam, Nagy-Britannia próbálkozik.
Ami az uniós szabályozást illeti, Európában Deák szerint az utóbbi években „kiárazódott a piacról” az atomenergia, részben a fukusimai katasztrófa, részben a mélypontra zuhant áramár miatt. Ilyen környezetben atomerőművet építeni közgazdasági nonszensz, és kizárólag jelentős állami szubvencióval képzelhető el (piaci alapon kivitelezhetetlen), amit az európai versenyhatóság nem fogad el. (A lényegesen jobban előkészített, az EU-val éveken át egyeztetett brit projekt – amely a tervezett új atomerőműben termelt áram garantált áras átvételére alapul – most éppen elbukni látszik a versenyfelügyelet előzetes véleménye alapján.) „A magyar kormány jelentősen alábecsülte a szabályozási kockázatokat, illetve a látszat szerint nem is foglalkozott azokkal” – jegyezte meg Deák András, hozzátéve: önmagában a tender elhagyása is kétségessé teheti az uniós jóváhagyást, hiszen innentől nem látható, hogy az említett állami szubvenció kihez és miért kerül. Deák szerint versenyjogi kérdésekben az uniós szervek gyorsan és kevéssé átpolitizáltan döntenek, nincsenek tekintettel más szempontokra, így az is előfordulhat, hogy kategorikusan megtiltják a beruházást, mi pedig itt állunk majd egy megkötött és nehezen felmondható gigahitel-szerződéssel. „Ebből, amíg Magyarország az EU tagja, nem lesz erőmű” – vélekedett az energiapolitikai szakértő.
Az Orbán–Putyin-megállapodás külföldi visszhangjáról Deák András azt mondta: markáns elem a kommentárokban, hogy mindenkinek feltűnt a „Gyurcsány–Orbán–Vona-tengely” atomügyi egyetértése, amely azt a látszatot kelti, mintha Vlagyimir Putyin a teljes magyar politikai elitet megvette volna kilóra. „Nemhogy az EU-ban, de a keleti térségben is példátlan, hogy még a szélsőjobb is oroszbarát” – hangsúlyozta. Szerinte a transzparencia hiánya egyértelműen „büdössé” teszi az üzletet az európai véleményformálók szemében, és azt is mindenki világosan látja, hogy nem egyszeri kisiklásról, hanem stratégiai külpolitikai irányváltásról van szó. „Drasztikusan megnőtt a magyar–orosz kapcsolatrendszer asszimmetriája: Magyarország az olaj, az atom és a hitel miatt is folyamatos alkura és egyeztetésre kényszerül az orosz féllel. Közben a Nyugat és Oroszország viszonya leszállóágba került, ami azt jelenti, hogy a következő 30–50 évben újra frontország lehetünk ebben a viszonyrendszerben” – állította Deák András.
Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézetének vezetője szintén a Kovács Pál által hangoztatott érveket hozta fel az atom védelmében: a nukleáris fűtőanyag könnyen tárolható és szállítható, a magyar energiarendszerből 2030-ig kieső kapacitásokat pedig – szerinte – csak atomerőművel lehet pótolni. Aszódi a finanszírozással és a megtérülésével kapcsolatban is mutatott adatokat – ezek alapján (a teljes költségtől függően) a hitel visszafizetésének 21 éve alatt kilowattóránként 27–31 forint között szolgáltathatja az áramot a két új blokk, utána viszont csökkenhetnek az árak. Ezek a számok ugyanakkor ellentmondanak Orbán Viktor azon korábbi állításának, amely szerint az új blokkok belépése „13 forinttal fogja csökkenteni” az áram árát: jelenleg Paks I. 12 forint 80 fillérért ad egy kilowattórát, a szabadpiacon pedig gyakran ennél is olcsóbb az áram, vagyis a paksi beruházás a mostani tények alapján mindenképpen durva áremelésekhez vezetne.
Felsmann Balázs, a Budapesti Corvinus Egyetem gazdálkodástudományi karának oktatója (korábbi infrastruktúra- és energiaügyi államtitkár) azt a kérdést igyekezett eldönteni: szükség van-e a gyors bővítésre, vagyis arra, hogy a régi és az új paksi blokkok átfedésben működjenek. Megemlítette, hogy az atom olcsóságáról nincsenek releváns adatok: Németországban az „agyontámogatott” szélerőművekből nyert áram átvételi ára szignifikánsan alacsonyabb, mint amennyi a megtérülést biztosító garantált áramár a készülő brit és török atomerőművek esetében. Arra sincs bizonyíték, hogy a magyar gazdaságnak szüksége van Paks II. pótlólagos energiájára. Az sem hihető, hogy az új blokkok 90 százalékos hatásfokkal üzemelnek majd: Franciaországban átlagosan 73 százalékos kihasználtságot tudnak elérni a nehezen szabályozható termelésű atomerőművekkel.
A finanszírozásról Felsmann elmondta: bár az orosz hitel kamatát alacsonynak mondják, Románia, Szlovákia és Csehország is ennél lényegesen olcsóbban tudja finanszírozni magát a nemzetközi hitelpiacról (méghozzá politikai vállalások nélkül), vagyis ha a bővítés olyan jó üzlet, ahogy nálunk mondják, nem érthető, hogy ők a miénknél is kedvezőbb hitelfeltételek ellenére miért hátrálnak ki belőle. „Az orosz euróhitel egyharmadnyival növeli meg Magyarország devizaadósság-állományát, egy ekkora devizakölcsönnek az árfolyamkockázata szinte kezelhetetlen” – figyelmeztetett a közgazdász, jelezve: a kormány eddig még csak utalást sem tett rá, hogyan kívánja menedzselni a forint esetleges zuhanását a hiteltörlesztés időszakában.