Putyin nem egy absztrakt gonosz teremtmény, hanem saját, illiberális társadalmának a szüleménye – mondta Michel Kelly-Gagnon, a montreáli gazdasági intézet elnöke a magyar Szabad Piac Alapítvány által rendezett konferencián. A tanácskozás Európa, Magyarország és Oroszország jelenét, jövőjét, kilátásait vetette össze külföldi és hazai előadók részvételével. Külön hangsúlyt kapott az illiberalizmus fogalmának értelmezése.
Putyin, Orbán és az illiberalizmus
Michel Kelly-Gagnon önmagát olyan generalistának tartotta, aki a haladó gondolatok kereskedője, a tudósokat, a politikusokat és a médiát próbálja meg párbeszédre késztetni, s a világon 140 szabadság- és demokráciapárti szervezetet tömörítő Atlasban is tevékeny szerepet játszik.
Az orosz közvélemény kapcsán és ürügyén fontosnak tartotta, hogy különbséget tegyen a közhangulat és a véleményklíma között. A közhangulat felszínesebb, gyakrabban változik, gyorsabban befolyásolható, míg a véleményklíma az alapvető, rögzült vélemények, hitek jelenléte a közgondolkodásban. Meghatározó, lényeges változásokat egy társadalom tagjainak tudatában csak akkor lehet elérni, ha ezt a véleményklímát sikerül legalább részben átalakítani, állította az előadó.
Föltette a kérdést: mi történne Oroszországban, ha Putyin távozna vagy eltávolítanák? Utalt arra, hogy milyen állapotok alakultak ki azokban az országokban – Irakot és Líbiát említette – amelyeket sikerül megszabadítani első számú diktátoraitól. Számolni kell azzal, hogy Oroszország közgondolkodásában a liberalizmus igen csekély mértékben van jelen, Putyin is a társadalom illiberális értékszemléletének a szülöttje, fogalmazott.
Az illiberalizmus modellje külön szekciót kapott a konferencián. Zgut Edit, a Political Capital elemzője a török példán át vizsgálta, hogy az az értékrend, mely az unortodox Orbán Viktor számára annyira vonzó, a legutóbbi török választások tanulsága szerint gazdaságilag ingatag és az erőszakos polarizáció miatt is politikailag törékeny.
Széky János publicista arra hívta fel a figyelmet: a liberális és az illiberális kormánypolitikának mély történelmi gyökerei vannak Magyarországon, bizonyos történelmi időszakokban részben az orosz hatásra.
A 19 század végéig a magyar politikai elitnek a liberalizmus volt az anyanyelve – jelentette ki Széky. Az első világháború után a liberalizmus ellenséggé vált, ám az éles fordulat 1919-ben történt, amikor is a liberalizmus a nemzetellenesség szinonimája lett.
A rendszerváltás után a liberális eszmét a szabaddemokraták értékrendjével azonosították. Elkezdtek összemosódni a liberális, s az attól különböző bizonyos baloldali értékek.
A ma már kormánypolitikává vált illiberális szemlélet összevág az orosz nyugatellenes törekvésekkel, hangzott el a konferencián.
Mikecz Dániel, a Republikon Intézet munkatársa azt fejtegette, Orbán esetében mit is jelent az illiberalizmus.
Az illiberális demokráciában is létezik a demokratikus komponens, mondta, még akkor is, ha az egyébként szabad választásokon lejtett a pálya. Orbán – legalábbis szavai szerint – azért sem fektet hangsúlyt a liberális elemekre, mert úgy gondolja, az „idejétmúlt, már teljesült követelésekkel lép fel."
Szerinte Orbán elsősorban a gazdasági kérdésekről beszélt, amikor az illiberalizmust emlegette, de ennek vannak emberi jogi következményei. Ilyennek nevezte például a civilekkel szembeni fellépést.
Az Orbán-kormányban erős a populáris törekvés is, ami esetében az illiberalizmussal együtt jár, mondta Mikecz.
A konferencián a magyarok mellett cseh, lengyel, kanadai, orosz, ukrán előadók fejtették ki nézeteiket.
