Két rendőr bűnösségét mondta ki nem jogerősen a Fővárosi Ítélőtábla a napokban, mert 2006 őszén egy budapesti tüntetésen tétlenül nézték, ahogy az általuk bilincsben elvezetett fiatalembert kollégáik ütik, rúgják - közölte az ügyben vádképviseletet ellátó Magyar Helsinki Bizottság jogásza a távirati irodával.

Az ügy három vádlottja közül kettőt ítélt el a tábla csütörtökön kihirdetett másodfokú ítéletében testi sértés és hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás pszichikai bűnsegédjeként. A rendőröket a bíróság egy, illetve két év próbára bocsátotta, ami azt jelenti, hogy ha a próbaidő alatt nem követnek el újabb szándékos bűncselekményt, akkor a bíróság nem szab ki ebben az ügyben büntetést - mondta Győző Gábor ügyvéd.

Az eljárás adatai szerint 2006. szeptember 19-ről 20-ra virradó éjjel a Blaha Lujza tér közelében szolgálatot teljesítő rendőrök az intézkedésre egyébként valóban indokot szolgáltató fiatalembert elfogták és a járőrautóhoz vitték. Miközben azonban a két rendőr elfogta és földre vitte, majd pedig elkísérte a megbilincselt sértettet, több kollégájuk belerúgott a kiszolgáltatott fiatalemberbe, és ököllel az arcába ütött.

Az eset kapcsán a fiatalember ellen eljárás indult, amelyben jogerősen elmarasztalták, ám a rendőrök elleni nyomozás során a Budapesti Nyomozó Ügyészség nem látott elég alapot a vádemelésre és bizonyítékok hiányában megszüntette az eljárást. Ezután az addig sértetti képviselőként eljáró Helsinki bizottság a pótmagánvádlóként fellépő sértett jogi képviseletét látta el a bíróság előtt három rendőrrel szemben - mondta el a jogvédő.

Az elsőfokú büntetőperben a Fővárosi Bíróság úgy ítélte meg, hogy a sértett és a rendőrök ellentmondó vallomásai alapján nem lehet megalapozott tényállást megállapítani, ezért 2010 októberében felmentette a vádlottakat. A Helsinki bizottság fellebbezése folytán az ügy a Fővárosi Ítélőtáblára került, amely a rendelkezésre álló bizonyítékok áttekintése után arra a meggyőződésre jutott, hogy két rendőr bűnössége megállapítható.

Győző Gábor ügyvéd a Magyar Nemzet szombati számában megjelent információt megerősítve elmondta, hogy a másodfokú ítélet szóbeli indoklásában Nehrer Péter ítélőtáblai tanácselnök kifejtette: bár nem az elítélt rendőrök követték el a bántalmazásokat, de azokról mindenképpen tudomásuk volt, hiszen látniuk kellett a történteket, és rendőrként kötelességük lett volna legalább megkísérelni, hogy megakadályozzák a bántalmazást, azután pedig jelenteniük kellett volna az esetet feljebbvalóiknak. Ennek elmulasztásával viszont a két rendőr pszichikai bűnsegédként részt vett a bűncselekmények elkövetésében.

A másodfokú bíróság kiemelte, hogy míg egy civil nem vonható felelősségre, ha végignéz egy rendőri bántalmazást, a rendőrökre ilyenkor az átlagemberekhez képest többletkötelezettség hárul. Továbbá a rendőrök nem állhatnak bosszút az eljárás alá vont polgárokon, ugyanis az nem jogállam, hanem rendőrállam lenne. A rendőröknek ahelyett, hogy hozzájárulnának az ilyen bűncselekmények következmények nélkül maradásához, ki kellene vetniük soraikból azokat a kollégáikat, akik ezeket elkövetik.

A rendőrök védői felmentésért fellebbeztek, a pótmagánvádlóként eljáró sértett viszont a rendkívül enyhe szankció miatt súlyosításért folyamodott, így - miután a bűnösség kérdésében első- és másodfokon ellentétes döntés született - a büntetőper a Kúrián folytatódik majd. A harmadik megvádolt rendőrt az elsőfokú bírósághoz hasonlóan a tábla is felmentette, így esetében jogerős a másodfokú döntés.